A Madaras név kialakulásáról kétféle hagyomány ismeretes: az egyik a gazdag madárvilág, a másik foglalkozást jelöl: a „madaras ember” vadászsólymot szelídítő ember. A falu közössége több évszázadon át a csíknagyboldogasszonyi egyházközséghez tartozott, és 1742-ben lett önálló egyházközséggé. Ettől az évtől kezdve önálló felekezeti iskola indult, ami az 1948-as államosításig megszakítás nélkül működött. Endes Miklós Csík megye történetében, Lakatos István Sicula című művére utalva írja, hogy Csíkmadarason Madarasi Mihály pap 1500-ban templomot építtetett. Ez a templom gótikus stílusú volt és a mai templom helyén állt. A mai templomot 1760–1770 között toronyépítéssel kezdték. Magát a templomot 1796 és 1802 között építették. Felszentelése csak 1829. június 29-én történt meg, mert a rossz építés miatt a templom boltíves mennyezete beszakadt, a kijavítás után az 1818-as földrengés nagyon megrongálta. Az 1848–49-es szabadságharcban Csíkmadaras népe derekasan kivette a részét. A Madaras patakán lőporgyár épült, határőrkatonái és honvédei végigharcolták a szabadságharc ütközeteit. Kiss Ferenc honvéd alezredes személyében a szabadságharcnak törzstisztet is adott. Az első világháborúban 65-ön estek el a harctereken, 42 személy eltűnt, az 1916-ban elhurcoltak közül pedig 31-en a fogságban haltak meg. A második világháború vérvesztesége sokkal kevesebb, 37 személy esett el. 1950. július 30-án 63 család megalakította az Új Barázda nevű kollektív gazdaságot. Ezzel kezdődött a nép igazi kifosztása. Az 1956-os magyarországi és erdélyi események után, 1959. október 16-án letartóztatták Bálint Tivadar plébánost, akit 18 évre ítéltek el, és Mihálcz Andrást, aki 25 évet kapott. Mindketten 1964-ben szabadultak. Az 1968-as megyésítés alkalmával Csíkmadaras elvesztette önállóságát, közigazgatásilag a csíkdánfalvi néptanácshoz csatolták, 2002 márciusától újra önálló község.
Adresă:
537071 – Mădăraş-Ciuc, nr. 61, jud. Harghita
Tel.:
0366-401.990
E-mail:
Serviciu
Cantor: Bálint ZsoltZi de adorație perpetuă: május 13.
Articol
„Binecuvântat este omul, care nu și-a pierdut speranța.” (cf. Sir 14, 2)
Articol
În ultimele zile, numeroase comunități din țara noastră au trecut prin încercări grele din cauza inundațiilor devastatoare care au afectat mai multe regiuni. Un număr semnificativ de locuințe au fost distruse, multe familii au fost evacuate, iar viața multora a fost pusă în pericol. În fața suferinței aproapelui, suntem chemați la solidaritate creștină, compasiune și ajutor concret.
Articol
România se află în fața unui moment istoric decisiv. Rezultatul alegerilor prezidențiale va influența pe termen lung cadrul statului de drept democratic și evoluția condițiilor sociale, respectarea libertății religioase și a drepturilor comunitare, precum și orientarea internațională a țării.