Tusnád

A Tusnád-patak árkában 672 m magasságban fekszik. 1421-ben először fordult elő oklevelekben Tusnád néven. 1567-ben 41 kapuval szerepelt. A falu nevének népies magyarázata: sok tó és nád volt a területén, innen a tosnád, majd Tusnád. A középkorban Kozmás fi liája, kápolnája 1571-ben szerepel oklevélben: „7 és fél öl hosszú, 4 öl széles épület”. E kápolna öröksége egy érdekes kő keresztelőkút, amely a román korra vezeti vissza a kápolna eredetét. 1690-ben Th ököly Imre tatárserege feldúlta és kirabolta a községet és a kápolnát. 1726-ban lett önálló plébánia Verebes filiával. 1802-ben a régi kápolna helyén épült a gyönyörű szép barokk templom. Főoltárát, szószékét a falu szülötte, Kovács Miklós, Erdély püspöke adományozta. Tusnádhoz kötődik a csíki pityóka termesztésének említése 1800-ban. 1822. szeptember 11-én hatalmas tűzvész pusztított a faluban, nagy része leégett. Ekkor 43 család áttelepült az Olttól nyugatra, Mitács pataka mellé, ahol megalapították Újtusnádot. A falu határa ásványvizekben gazdag. A falu jellegzetessége: a faragott kőkapuk, kőépületek, út menti kőkeresztek. A legrégebbit 1651-ben Boldizsár István kozmási plébános állíttatta. Az egyházközségnek katolikus iskolája is volt 1906-ig a plébánia szomszédságában, a templom tövében. 1906-ban új katolikus iskolát építettek a hívek (a mai iskola régi szárnya), melyet az állam 1920-ban vett ki az egyházközség kezéből. 1958–1964 között Páll Gyula plébánost börtönbe zárták, a plébánia épületeit a kollektív használta, a kántori lakásba pedig az egészségügy költözött be. Említést érdemel az egyházközségből származó papi, szerzetesi, szerzetesnői hivatások száma: név szerint feljegyezve összesen 43-an vannak. Ezek között szerepel: Kovács Miklós, Erdély püspöke 1827–1852 között; Imets Fülöp Jákó (1837–1912) pap, tanár, író, a csíksomlyói gimnázium egykori igazgatója; Dr. Ábrahám Ambrus (1893–1989) biológus, szövettanász, 1960-tól az MTA rendes tagja. Az 1989-es változás után az egyházközség visszakapta egykori vagyonát: az erdőt, a szántó és kaszáló területeit.
Verebes. Az Alcsíki-medence legkisebb települése, Vermed-pataka mellett, Tusnádtól 2 km-re. Nevét onnan származtatják, hogy területén sok a veréb. Vámszer Géza szerint a „verebes olyan kaliba, melynek elől nyitott a bejárata, hátul pedig háromszög alakban bedeszkázott. Ilyen alkalmatosság az erdőmunkások és pásztorok ideiglenes lakhelyéül szolgált”. Neve 1576-ban tűnik fel az okiratokban. 1690-ben Thököly Imre serege a falut felgyújtotta, és csak 5 háza maradt épen. 1726-ig Tusnáddal együtt Kozmás filiája volt. Tusnád önállóvá válásakor Verebes Tusnád filiája lett. Temploma a 15–16. századfordulón épült, a barokk korban átalakult. Két ajtójának kőkerete kései gót, belül vésett rozettákkal díszítve. Régi szenteltvíztartója van. Az oltárképet, mely az őrzőangyalokat ábrázolja, 1810-ben hozták át a régi tusnádi kápolnából, az olvasható szöveg szerint 1771-ben Tompos Péter kozmási plébános költségén vásárolták. 1801-ben már termesztettek pityókát Verebesben. A falu híres volt bükkfa szuszékairól. Valamikori két borvízkútját és híres vasbányáját említik. A falu nagy szülötte, Sándor Imre (1893–1956) püspökhelyettes, a Râmnicu Sărat-i börtönben halt vértanúhalált 1956. február 7-én.