Valószínű már 1332-ben, a tizedjegyzék összeállításakor létezett, amikor Kisboldogasszony (Csíkrákos) egyházközséget említik, amelyhez 1911-ig Madéfalva is tartozott. A Madéfalva helységnév kialakulására két magyarázat létezik. Az egyik szerint a környék első birtokosa Amadeus volt. Amadeus földbirtokos az 1550-es Váradi Regestrumban szerepel, aki egy felvidéki birtokos család sarja volt. Akkoriban gyakorinak számított, hogy a hadban vitézül harcolóknak vagyont adományoztak, s valószínű, hogy Amade is így jutott földbirtokhoz. A másik elmélet szerint az Ama Deus (szeresd az Istent) latin felszólításból eredezteti a falu nevét. 1567-ben a regestrum Amadefalvának írja, 1602-ben már Madéfalvának. Madéfalva
Csíkrákos filiája volt, kápolnája 1743-ban a Mór-hegyese dombon Szent Anna tiszteletére épült. Egyes dokumentumok szerint a kápolna építését II. József 1783-as csíki körútjával hozzák kapcsolatba. Az 1940-es években lebontották. 1911-től lesz önálló plébánia. A neogót vegyes stílusú templom alapkövét 1913. július 27-én tették le Bálint Lajos főesperes-plébános jelenlétében. Az építkezés Bíró Ferenc plébános szolgálata alatt történt, a templomot 1923-ban szentelte fel gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök Jézus Szíve tiszteletére. Mivel az állomás körzete messze esik a falutól és a templomtól, viszont az állomás mellett tömbháznegyed épült, 1990-ben Balázs György plébános közbenjárásával megvásároltak egy 1970-ben épült mérnöki lakást, amit 1995-ben alakítottak át kápolnává. 1926-ban katolikus iskolát indítottak, de 1935-ben meg is vonták a működési engedélyét. Madéfalván található a Siculicidium emlékműve az 1764-es évi népirtásról. Madéfalva vérével írta be nevét a történelem forgatókönyvébe, és így lett a vértanúság jelképe. A falu szülötte Zöld Péter delnei plébános, aki elkísérte a Moldvába menekülő székelyeket, és aki lelkileg támogatta őket. Itt született 1606-ban Szentandrássy István OFM, Erdély választott püspöke (1618–30), majd Veszprém püspöke. Madéfalva szülötte Tamás József segédpüspök (1944. november 12.)
Serviciu
Cantor: Páll Emese ZsuzsannaZi de adorație perpetuă: április 27.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.
Articol
Cu 250 de voturi pentru, Camera Deputaților a adoptat, în ziua de 18 februarie 2026, proiectul de lege, care trecuse deja prin Senat, prin care anul 2026 este declarat „Anul episcop Márton Áron”, marcând împlinirea a 130 de ani de la nașterea episcopului.
(Sursă: Conferința Episcopilor din România)