Nagy püspökünk, Márton Áron tanítása és példája ma sem veszít időszerűségéből. Feladatunk és kötelességünk, hogy ne csak imádkozzunk boldoggá avatásáért, hanem az általa mutatott példát kövessük, tanítását életre váltsuk.
"A hit évé"-ben (2012. október 11. - 2013. november 24.) minden hónapra kiválasztunk egy mártonároni gondolatot, hogy ezáltal is - világító jelként - elkísérjen bennünket.
* * *
Kinevezésem szent karácsony előestjéről van keltezve, s a karácsonyi angyalok szózatával jövök és köszöntelek titeket: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaratú embereknek. (...)
1. Isten dicsőségének az utóbbi időkben sok ellenlábasa akadt, s tudom, tettek kárt a mi sorainkban is. (...) A templom, az iskola, az ősök megszentelt hagyományai sok testvérünk lelkében elmosódtak vagy elhalványulóban vannak a kötelességekkel együtt. Erőinket tehát több irányban kell védelemre és munkára szerveznünk, de bizalommal indulok, mert Isten velünk van, amint velünk volt és segített a múltban. (...)
Hitvalló nemzedékek hősi sora járt előttünk, készítette elő utunkat, hagyta ránk nagy örökségét. Templomaink a katolikus múlt lelkesültségét, iskoláink a katolikus ősök áldozatkészségét, búcsújáró-helyeink a katolikus öntudat hősi fellángolásait, népünk istenes életének legszebb emlékeit őrzik. Az első megtérés óta kicsírázott hitet ezen a megszentelt földön semmi sem tudta elfojtani, habár sok volt a veszély. Most megint sok a feladat és tennivaló, mint mindig, amikor válságosra fordult az idők sora. Akik őrhelyeken állanak, éber figyelésre, és megsokszorozott munkára vannak kötelezve. De álljuk a munkát, és a lelki megpróbáltatásoknak és megkísértéseknek ebben a nehéz órájában is törhetetlen bizalommal higgyük, hogy ahol a vallásosság gyökerei olyan mélyre nyúlnak, az új idők rontása sem árthat, a régi hit tisztasága újra kivirágzik, s a hithűség újra általános és elengedhetetlen erény lesz, mint régen. A mai nemzedék is meg fogja érteni, hogy Isten dicsőségét, aki lelkének üdvössége és életének leghűbb szövetségese, ezen a földön ősi fényében meg kell tartania.
2. A békesség az emberek között Isten dicsőségének és az azért való munkának következménye. Küldetésem szerint Isten dicsőségével együtt munkálnom kell és munkálni akarom a lélek békéjét és a lelkek megbékélését. (...) Önmagunk és szent vallásunk lealacsonyítása volna, ha összetartozásunk csak abban jut kifejezésre, hogy az anyakönyvi bejegyzés illetékességét tudomásul véve egyházi járulékainkat talán megfizetjük, katolikus testvéreinkkel talán a templomban találkozunk, ezen kívül azonban egymás sorsával, életével semmit sem törődünk. Az Egyházhoz-tartozás ennél végtelenül többet jelent és többre kötelez. (...) A hívő ember nem érheti be azzal, ha a templomban együtt van vagy az áldoztató rácsnál egymás mellett térdel az úr és a szolga. Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk. (...)
Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétleneinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak. Az Isten felé vezető utat mindenki számára kell feltárnom, egyengetnem és kívánatossá tennem. De ugyancsak apostoli hivatalom teszi kötelességemmé, hogy szent hitünk közösségi tartalmát és az abból folyó kötelezettségeket ne szűnjek meg hirdetni és munkálni. Meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk együtt dolgozni az élet minden területén. (...)
Az idők változnak, az eszmék és rendszerek születnek és egymásután széthullanak, az emberek jönnek és eltűnnek, de Krisztus mindig változatlanul ugyanaz. S nekünk egyetlen vágyunk és feladatunk, hogy a zűrzavar mélyéről is ezt a Krisztust megtaláljuk, és a bizonytalan életet a krisztusi bizonyosság kimozdíthatatlan alapjaihoz kössük. Nem szűnök meg imádkozni és dolgozni, hogy Isten kegyelme ehhez segítse Tisztelendő Testvéreim törekvését és Híveim jóakaratát. Titeket is kérlek, imádkozzatok érettem, hogy szent hivatalom kötelességének teljesítésében egyedül a megfeszített Krisztust hirdessem, és a Benne való feltámadás örömét számotokra Isten segítségével bőségesen közvetítsem.
A teljes szöveg itt olvasható.
