Nagyszombat a gyász napja, s ha mélyebben belegondolunk, érthető ennek a napnak a tragédiája, hiszen az a Jézus, akitől azt várták, hogy helyreállítja Izrael birodalmát, most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. A Nagyszombat esti liturgia a sötétség beállta után kezdődik a tűzszentelés szertartásával.

Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amelyik a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház szeretné a föltámadás pillanatát átélni, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. Ekkor a pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének, amiről Mozart állítólag azt mondta, hogy minden művét odaadná cserébe, ha ő írhatta volna ezt a dallamot.

Az Exultet után kezdődik a szentírási szövegek sora, amelyek az utolsó keresztelési katekézist jelentik azoknak, akik ekkor lesznek az Egyház tagjává, hiszen Húsvét vigíliája a felnőtt keresztelés szokásos ideje. Ilyenkor 7 ószövetségi olvasmány hangzik el, amelyik az Üdvtörténetet mutatja be, hogy Isten hogyan készítette elő az emberiséget az Üdvözítő fogadására, utána a szentlecke az Újszövetségből, ami már Jézus föltámadását hirdeti, az Evangélium pedig elbeszéli hogyan tapasztalták meg a tanítványok, hogy az a Jézus, akit láttak meghalni, mégis él.

A szentírási szakaszok után kezdődik a felnőtt keresztelés, de ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház, a hívek ellent mondanak a Sátánnak, megvallják hitüket, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel.

A Húsvét vigíliájának miséje a föltámadási körmenettel ér véget, amelyik közép-európai hagyomány szerint kiviszi a Föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat.

Egészen a reneszánszig keleten és nyugaton egyaránt az üres sír, illetve a pokolra-szállás képével fejezték ki. Nyugaton a reneszánsztól kezdve elkezdték azt a pillanatot ábrázolni, amikor Jézus kikel a sírból, ami művészileg lehet szép, de a dolog lényegét elvéti, hiszen a Föltámadásnak nincs tanúja. A pokolra-szállás azt a valóságot fejezi ki, hogy az Üdvösség nem az, hogy az ember Istennel találkozik, hanem az, hogy Istennel, mint Atyával találkozik. A Jézus előtt elhunytak ugyan úgy rászorulnak Isten Atyaságára, amit csak Jézuson keresztül kaphattak meg, ezt fejezi ki a pokolra-szállás ikonja, Jézus bevezeti az üdvösségbe az ószövetségi igazakat is, a Megváltás térben és időben is egyetemes, Isten minden ember üdvösségét akarja, és meg is tudja tenni.

seminarium.ro

képek a Szeminárium galériájában és a facebook-on

Kapcsolódó: A húsvéti gyertya fénye legyőzte a sötétséget - Összefoglaló a csíksomlyói húsvéti vigíliáról