Betekintő a csíkszentdomokosi Szent Margit-ház életébe

„Nincs más biztonságunk, csak Isten nagylelkűsége” – számomra ez a Segítő Nővérek szabályzatának egyik legfontosabb mondata. Ez jut eszembe most is, amikor a 2013-as évre visszatekintek, és néhány morzsát megosztok a Szent Margit Lelkigyakorlatos Ház életéből. Isten nagylelkűsége, hogy ez a ház húsz éve működik, és ez idő alatt életutakat kísért végig, helyet adott pihenésre, elcsendesedésre, lelki-szellemi növekedésre egyházmegyénkből jövő, egyházmegyénk határain, országunk határain túlról érkező, önmagukat és Istent kereső emberek számára.

Év elején már egy-két program be van jegyezve a naptárunkba. Ezek elsősorban öt- vagy nyolcnapos szemlélődő, illetve személyesen kísért szentignáci lelkigyakorlatok. Sohasem tudjuk előre, hogy aztán az év folyamán jelentkeznek- e még csoportok, kikkel osztjuk meg az életünket – „nincs biztonságunk”. Viszont „Isten nagylelkűségéből” jönnek a telefonhívások, személyes beszélgetések, kérdések: „Szeretnénk egy programot nálatok, van-e hely?” Mindig öröm számomra a tervezgetés, és öröm, ha azt mondhatom: „Igen, jöjjetek, van hely.” Isten az, aki meghív és valóban öröm, ha az ő nevében be is tudunk fogadni másokat.

Színes volt az életünk 2013- ban. A teljesség igénye nélkül, néhány programot említek meg, amelyek a Szent Margitházban voltak. Már januárban helyet adhattunk Józsa Csaba vezetésével egy hétnapos szemlélődő lelkigyakorlatos csoportnak. Februárban Szőcs László SJ vezetésével kisebb papi közösség végzett lelkigyakorlatot. Szőcs atya minden második hónap első hetében tartott lelkigyakorlatot papok számára. Mi, Domokoson vagy máshol élő segítő nővérek is az év folyamán többször kínáltunk fel hosszabb-rövidebb (3–7 napos) személyes lelkigyakorlatokat és más lelki hétvégeket. A nagyböjtben a környékről érkeztek csoportok egy-egy délutánra vagy teljes napra, hogy húsvét ünnepére készüljenek, így például a csíkszentkirályi kórus, csíkszeredai családos csoport… Pünkösdöt a Magyarországról, Kiszomborról érkező 45 fős zarándokcsoporttal ünnepelhettük. A Caritas szervezésében több alkalommal adhatott otthont házunk szenvedélybetegségből gyógyulók számára. Az ország legkülönbözőbb részeiről érkeztek június végén szerzetes nővérek négy kreatív napra. Grazból 12 lelkes fi atal vett részt, egy héten át szociális munkát végezve a falu életében, és mi adhattunk nekik szállást, kísérhettük őket lelki útjukon. A nyár folyamán az egyházmegye szervezésébén 40 ministráns lány táborozott a házunkban. Számukra a programot segítő nővérek és ferences nővérek biztosították. Advent minden hétvégéjén személyesen kísért lelkigyakorlatok és karácsonyra készülő lelki hétvégék voltak a házban.

Isten nagylelkűsége az is, hogy a faluban az évek során több csoport alakult, akik hetente, illetve kéthetente találkoznak a Szent Margit-házban: a Rebeka asszonycsoport, egy gyászcsoport, az ifi sek, kamilliánus lelkiségben élő fi atalok csoportja, a Házas Hétvége csoportja, a Tenyeres- Talpas néptánccsoport. Örömmel adunk helyet nagyböjtben a kalákagyóntatás számára, adventben az öregek karácsonyát szervezzük együtt a plébániával.

Nagyon sokan megkérdezik, miből tudjuk fenntartani a házat, miből élnek a nővérek. Ismét visszatérnék a szabályzatunkból idézett mondatra: nincs biztonságunk, Isten nagylelkűségét tapasztaljuk a legkisebb adomány – egy házi kenyér, egy zacskó zöldség, egy üveg tej, egy zsák krumpli, a disznóvágásokkor kapott kóstolók… – által is. De vannak, akik nagylelkűen segítik a közösséget és a munkánkat pénzbeli segítséggel is. Mindenkinek hálásak vagyunk. Hálásak vagyunk az értünk mondott imákért és a sok lelki beszélgetésért, amelyből mi is táplálkozunk és erőt merítünk. Hála azoknak a látogatásáért, akik „csak úgy erre jártak és benéztek”. Ezekben érezzük, hogy akik a házban megfordultak, otthonra leltek, szívesen térnek be bármikor hozzánk. A jó Isten áldása kísérjen mindenkit, és együtt bízzunk 2014-ben is a Gondviselésben, akinek útjai kifürkészhetetlenek. Mindazáltal, amit értünk tesz, életünk van, és bőségben van.

Darvas Piroska sa, Vasárnap, 2014/1