Angi István zeneesztéta a kolozsvári Zeneakadémia díszdoktora lett

Már-már azt hinnénk, a mai világ nem alkalmas a szépre, s nincs fogadóképesség, érzékenység és nyitottság a jóra és az igazságra. Ezt véljük magunk körül látni, ezt sulykolják úton-útfélen, nem csak a média különféle csatornáin, de magunk között is erről beszélünk, rosszallóan ugyan, de amit sokat emlegetnek, bizony lassan akkor is megjelenik, ha nem kívánjuk: erre mondták bölcs őseink, ne fesd az ördögöt a falra, még megjelenik. Ha tehát valóban szebb-jobb világot szeretnénk, akkor erről kellene többet beszélnünk, nem a hiányáról! Szószéken, katedrán, magánbeszélgetésben.

Október 24-én a kolozsvári Zeneakadémia dísztermében ebből is leckét kaptak a jelenlevők. Az intézmény díszdoktorrá avatta a 80. évét betöltött emeritus tanárát, Angi István zeneesztétát, aki ünnepi előadásában gondolatai fejlődését összegezte, mindazt, amit hatvan éves pályáján nemzedékek sorának tanított. Itt hangzott el hittel, tudással, mély belső meggyőződéssel a professzor világot leíró rendszerének összegezéseként, hogy három alapérték köré csoportosul minden, ami igazán fontos, ezek pedig a jó, az igaz és a szép. Nemcsak a hitvallás emberi szépsége és hitelessége volt megkapó, hanem az a természetes egyszerűség, amellyel mindezt Angi István kijelentette abban a közegben, ahol a tudomány pártatlanságára hivatkozva nem föltétlenül divat érzelmekről, hitről tanúságot tenni. Angi professzor a művészetek legkülönfélébb területeiről: a költészet, képzőművészet és zene tanúságát hozta a hallgatóság elé, elemezte, bemutatta, kibontotta a műalkotásban ott szunnyadó minőséget, ami az embert emberebbé, az életet élhetővé teszi. Szakmai tudás, művészi érzékenység, a teremtett világba s annak Teremtőjébe vetett mélységes bizalom jellemezte előadását, amely ízelítőt nyújtott egyetemi kurzusai hangulatába, mindabba, amit évtizedeken át diákok hadának nyújtott, segítve őket pályájukon, de segítve őket egy egységes és éltető világnézet irányába is.

Köszönjük Angi tanár úrnak, hogy segít a világban az istenit meglátni! Isten éltesse, hogy ezt még sokáig tehesse.

Bodó Márta, Vasárnap, 2013/44

Fotó: Rohonyi D. Iván