Közösségünket Boldog Nardini atya alapította 1855-ben Pirmasensben.

1855. március 2-án Nardini rábízza a betegek, a szegények és az elhagyatott gyermekek gondozását két fiatal nőre, akik Szent Ferenc Harmadik Rendjéhez tartoznak. Ekkor született meg a Szent Családról Nevezett Szegény Ferences Nővérek szerzetestársulata.

Nardini atyától azt a megbízatást kaptuk, hogy a szeretet cselekedeteivel hirdessük az evangéliumot a szegényeknek.

Nagyszebenbe az első nővérek 1864-ben érkeztek meg Szent Erzsébet ünnepén.

Erdélyben összesen 28-an vagyunk. Székelyudvarhelyen 17, Kézdiszentléleken 3, Nagyváradon 5 és Brassóban 3 nővér tevékenykedik.  

Tevékenységek:

                       -    Óvoda (4 csoport  - 110 gyerekkel)

-         délutáni iskolai foglalkoztató  (5 csoport kb. 52 gyerekkel)

-         Názáret-Ház   - 8-10 állandó bentlakó gyerek / sérült személy

-         Szegénykonyha : kb. 25-30 személy kap minden nap meleg ebédet

-         diákok, nyugdíjasok, egyedülállók, nagycsaládosok, nehéz helyzetben élők támogatása.

-         Kézdiszentléleken idősek otthonában

-         Nagyváradon napközi otthon létesült sérült gyerekek részére és délutáni iskolai foglalkoztató működik

-         Brassóban bentlakás egyetemista lányok számára

-         Hitoktatás

-         Ifjúságnevelés

 

A rendet 1949. augusztus 20-án oszlatta fel Erdélyben a kommunista rendszer.

Az 1989-es fordulat új reményt hozott szétszóródott nővértársaink számára, akik ismét közösségben akartak élni. 1990-ben Székelyudvarhelyen ismét elkezdhették a nővérek közösségi életüket.
 

2014-ben ünnepeltük a nővérközösség Erdélyben való letelepedésének 150. évfordulóját.

 

535 600 Odorheiu-Secuiesc

Str. Cetăţii 1 -  Jud. Harghita  -  România

ferencesnoverek@sigmasoft.ro

www.ferencesnoverek.ro

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.