Tizennyolc esztendeje, hogy Tamás József gyulafehérvári segédpüspököt – főegyházmegyénk általános helynökét és Valabria címzetes püspökét – 1997. március 1-jén szentelte püspökké dr. Jakubinyi György érsek a csíksomlyói Sarlós Boldogasszony kegytemplomban.

Jóllehet Madéfalván született, Csíkszentsimonban nőtt fel, mindenképpen a csíki székely katolikus nép örökségét hordozta és ápolta kisszeminarista (1958–1962) és nagyszeminarista (1962–1968) korában is. Mindkét gyulafehérvári szemináriumban kitűnt buzgóságával, Isten- és felebarát-szeretetével, istenadta tehetségével. Isten szolgája, Márton Áron püspök szentelte pappá Gyulafehérváron 1968. április 21-én. Négyévi medgyesi káplánsága, majd hat és fél évi tűri plébánossága alatt megnyerte az akkor üldözött román görög katolikus hívek rokonszenvét is, akiket kiszolgált.  Márton Áron püspök 1979 januárjától a Hittudományi Főiskola lelkiigazgatójának nevezte ki. Ebben a feladatban 1979 januárjától 1997 őszéig működött. Volt növendékei – négy egyházmegye papjai – hálásan emlékeznek lelkiatyjukra. A gondviselés 1996. december 18-án segédpüspöki tisztségre hívta.
Püspökké szentelésének tizedik évfordulóján érsek atyánk levélben köszöntötte, melyben felelevenítette, hogy „Püspökké szentelését Csíksomlyón kérte, a csíksomlyói Szűzanya lábánál, mert főegyházmegyénk hívő népének ez a legnagyobb zarándokhelye. Püspöki jelmondata is sokatmondó: »Legnagyobb a szeretet!« (1 Kor 13,13)”
A püspökszentelés szertartását végző érsek ünnepi szentbeszédében hangsúlyozta: „Miért Csíksomlyón szenteljük a segédpüspököt, miért nem a gyulafehérvári székesegyházban? Méltó és igazságos, hogy a segédpüspök ott szentelődik, ahol székelni fog, és ahova magyar–székely népünk eljön mindig a Szűzanya lábaihoz, hogy megossza vele örömét és bánatát, s áldását kérje a jövőre. És van ennek még egy mondanivalója; a Boldogságos Szűzanya nemcsak az anyaszentegyháznak az anyja, de ugyanakkor minden püspöknek, papnak és megkeresztelt hívőnek is az édesanyja, s a püspökök eszményképe.”

Tamás József közvetlenül püspökké szentelése után mondotta: „Hiszem és vallom, hogy a szeretet az egyetlen út, amely az embert és az emberiséget kivezeti mindig azokból a veszedelmekből, amelyeket nagyon sokszor saját maga kovácsolt. Hiszem és vallom, hogy az ember csak addig ember, amíg szíve van, és életét tudja adni mások szolgálatára. József vagyok, a ti testvéretek – vallom én is együtt az egyiptomi Józseffel, és tetteimmel, püspöki működésemmel szeretném ezt igazolni.”

Áldásos tevékenységét csíkszeredai székhellyel – mint a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke és általános helynöke – fejti ki. A liturgikus és egyházzenei bizottság mellett a katolikus média támogatója. Fővédnöke volt a Krisztus világossága című katolikus családi havilapnak, ezután a Krisztus világa védnökségét vállalta el. Püspök atyánk mindennapjai bizonyítják, hogy az ő szívében is ég a szeretet a hívekért, paptestvéreiért, főpásztoráért, egész erdélyi székely–magyar népünkért.

Munkásságát Magyarország elnöke is figyelemre méltatta, és 2014. november 12-én a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta a tiszteletére rendezett ünnepségen.

Tamás József püspökké szentelése 18. évfordulóján papok és hívek egyaránt mondjuk: 

Isten éltesse, püspök úr, „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára”!

Darvas-Kozma József, http://dkjozsef.blogspot.ro/

Articol
Cu 250 de voturi pentru, Camera Deputaților a adoptat, în ziua de 18 februarie 2026, proiectul de lege, care trecuse deja prin Senat, prin care anul 2026 este declarat „Anul episcop Márton Áron”, marcând împlinirea a 130 de ani de la nașterea episcopului. (Sursă: Conferința Episcopilor din România)
Articol
Prin Miercurea Cenușii intrăm în timpul sfânt al Postului Mare. Acest timp ne cheamă, în fiecare an, să contemplăm cu profunzime pătimirea, moartea și învierea lui Isus Cristos, misterul răscumpărării noastre. Nu comemorăm doar un eveniment istoric, ci iubirea cu care Dumnezeu a mers pentru noi până la moartea pe cruce.
Articol
Postul Mare este timpul în care Biserica, prin grijă maternă, ne invită să repunem misterul lui Dumnezeu în centrul vieţii noastre, aşa încât credinţa noastră să-şi recapete elanul şi inima să nu se piardă în neliniştile şi distragerile de fiecare zi.