Pontosan huszonöt évvel ezelőtt tartottuk az első Keresztény Szót a kezünkben, izgalommal, örömmel szimatolva az akkor még a hagyományos betűszedéssel, nyomdai technikával készült lapot, hitetlenkedő örömmel nézve, ahogy rég dédelgetett álmunk testet öltött, színvonalas tartalommal telt meg. Hiszen álmodoztunk, sokan, sokfelé, titokban vagy egymással megosztva, arról, hogy egyszer Erdélyben ismét nyilvánosság elé tárhatjuk a katolikus, a keresztény kultúra tárházát, újdonságokat és régi értékeket, hogy mindez olyan természetessséggel kerül vissza a kulturális közgondolkodásba és vérkeringésbe, amilyen természetes része az életnek, a mindennapoknak, ahogyan jelen volt és alakította az egyéni és közösségi életet.

Gondosan választották ki az első szerkesztők az indulás időpontját, hogy az Márton Áron püspökké szentelésének napjára essék, ezzel jelezve egy irányvonalat, elköteleződést, és már akkor kérve ezzel a szentté avatandó, szentéletű, a kultúra és közösség iránt fiatalságától elkötelezett püspök égi támogatását.

Mesélhetnénk most adomákat és az emlékezetben megőrzött mozzanatokat, mikor ki mit mondott, ki kezdeményezett, ki fogadta el, ki járta ki az adminisztratív utakat, ki adott áldást, ki írást az első lapszámhoz... „Fényezhetnénk” magunkat, sorolhatnánk neveket, ki hogyan kezdett bele a közös, mindenképp óriási lelkesedéssel elindított munkához, és hogyan fejlődtünk mindannyian, hogyan tanultunk bele a szakmába, hogyan váltunk csapattá, hogyan éltük át a következő éveket, hol fent, hol lennebb. Vannak az induló csapatnak tagjai, akik immár Isten jobbjáról drukkolnak nekünk tovább, és a veszteségekbe, a szerkesztőséget más szolgálatra váltók elvesztésébe is olykor kissé mi, maradók is belahaltunk. Isten szándéka, az elköltözöttek „lobbija”, no meg a most itt élő közösség java magyarázza, hogy lapunk sok-sok nehézség ellenére huszonöt éve megszakítás nélkül működik, vannak kitartó és hű olvasói, rajongói, tisztelői, van tudományos töltete és olvasmányos oldalai, fejlődött, színesedett – és hitünk, reményünk szerint van jövője is. De csak Önökkel, kedves olvasók, az erdélyi, romániai magyar katolikus, keresztény kultúra iránt érdeklődőkkel! Köszönjük az elmúlt huszonöt évet, a főegyházmegyei vezetés és papság támogatását, az egyházmegyék anyagi ráfordítását, érdeklődését, szerzőink szellemi erőfeszítését, és minden korábbi és jelenlegi munkatársunk munkáját, élete ideadott morzsáit!
Bodó Márta
főszerkesztő