Előadás a Katolikus Akadémián

Kiss Ulrich jezsuita tartott előadást november 13-án a Katolikus Akadémia keretében a kolozsvári Római Katolikus Teológia Kar dísztermében. Az Egyház és pénz: Isten fizesse! címmel meghirdetett előadás számos (nem csupán) kolozsvári érdeklődőt vonzott.

Az előadót Nóda Mózes docens szellemesen a jezsuita blogján, a világhálón olvasható szövegével mutatta be: „Névjegyemen újabban társadalomkutatóként mutatkozom be. Van egy gyűjteményem régi névjegyekből. Voltam én már minden: egyetemista, marketingasszisztens, cégvezető, jezsuita novícius, majd másfél évtizedig egyetemi szakkollégium rektora. Kamaszkoromban újságíró akartam lenni, Egon Erwin Kish és Richard Katz riportjai voltak a példaképeim. Édesapám azonban meggyőzött: az újságírás link szakma. Így lettem közgazdász. Nem bántam meg, hisz így legalább értek is valamihez. Végül – ez Isten humora – médiaember lettem, tévéműsorok szereplője, interjúalany, és végső soron ez a blog is gyerekkori álmom kései megvalósítása. A tanulság? Soha ne add fel álmaidat!”

Az előadás címe első olvasatra hiányosnak tűnik, az „Isten fizesse” szókapcsolat így ismerősebb: „Isten fizesse meg!”– figyelmeztetett az előadó. Az utóbbi változat viszont mindig ellenszolgáltatást feltételez, de a csupán „Isten fizesse” kifejezés magával hordozza az ajándék jelleget.

Ha az internet legnépszerűbb kereső motorjába beírjuk az „egyház és pénz” kulcsszavakat, akkor az első tíz találat közül számos kritikus bejegyzés az egyházról, pontosabban a katolikus egyházról, annak pénzügyi helyzetéről, esetleg arról szól, hogy mennyi pénzt juttat az egyháznak az állam. Emiatt az egyház és állam szétválasztása napjaink egyik kedvenc, sokat hajtogatott témája, pedig Jézustól származik. Az előadó röviden összefoglalta az állam-egyház szétválasztásának dimenzióit. Megállapította, hogy a kritikák sosem fogalmaznak meg összehasonlító számokat, amikor arról beszélnek, hogy „az egyház ennyit vagy annyit kap”, pedig más intézmények pénzjuttatásaival ezt összevetve az eredmények tartogatnának meglepetéseket.

Vatikán államot gyakorta összetévesztik az egyházzal. A Vatikán dikasztériumai viszont összehasonlítva más államok szerveivel, minimális humánerőforrással működnek. A pápai államnak viszont két olyan kiadása van, amely sok pénzt emészt fel, miközben nem termel bevételt: a reklámmentes média és az egész világot átfogó diplomáciai testület. Az egyház közösség. A közösség egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy vannak igényei, amelyeknek anyagi vonzataik vannak. Igaz viszont a kritika – állapította meg az előadó –, hogy a pénzt szakmailag és etikailag helyesen kell kezelni, a korrupciónak „még az illatát is kerülni kell”. A keresztény szavahihetősége korrektségén múlik, s ennek alapvető követelménye az átláthatóság (transzparencia).

A vállalkozókról, a vállalkozás titkairól is szólt az előadó, kiemelve, hogy elsősorban a vevő igényeit szem előtt kell tartani. A munka pedig az emberi méltóság szerves része. Ezen túl nem szabad megfeledkezni sem a társadalmi felelősségvállalásról, sem az egyéni dimenzióról. A pénzzel kapcsolatban pedig tudni kell hálát adni azért is, ha van, és azért is, ha nincs! 

Fábián Róbert, Gál Katalin (Vasárnap 47. szám)