Évnyitó a Kolozsvári Egyetemi Lelkészségen

A hagyományokhoz híven ünnepélyes Veni Sancte-szentmisével nyitotta meg hivatalosan is patinás kapuját a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség október 5-én. Bár szokásos programjai, a különböző kiscsoportok és szakkörök az első egyetemi héten is működtek, azért még csak „takaréklángon”, a vasárnapi szentlélek-hívogatás után azonban már a megszólított elsőéveseknek is alkalmuk és meghívásuk van a KEL megszokott életébe bekapcsolódni.

Otthon maradt családjuk ezen az ünnepen a Mária Rádió hullámain lehetett közösségben velük. A piarista templomban bemutatott szentmisét Kovács Sándor főesperes együtt celebrálta Takó István (Tiszti) egyetemi lelkésszel – aki immár hetedik éve áll a kolozsvári katolikus egyetemista közösség élén – valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanáraival: dr. Marton Józseffel, dr. Holló Lászlóval és dr. Vik Jánossal, akik a katedra és az oltár mögött is ott vannak  diákjaikkal.

A gólyák ezen az estén többfajta táplálékban részesültek: a Donát-úti Szent István templom kórusa, Geréd István és Márton Szabolcs karnagyok irányításával, valami egészen légieset ajándékozott az egybegyűlteknek – akik, mint kiderült, az énekesek legelső vendégszereplését hallhatták. Takó István szentbeszédét a jelenlévők egy része egyenesen „költőinek” érezte. A prédikáció „szövete” több szálból fonódott: a szőlőművesekről szóló evangéliumi szakaszból kiindulva, annak szerető, pozitív üzenetét megvilágítva az elplántált, zsenge venyigék oltogatásáról beszélt, de kitért arra is, milyen fontos – mind az egyének, mind a (KEL) közösség(ének) szintjén – meghallgatni és bátran követni az „újratervezésre” hívó hangot, akkor is, ha az nemritkán a kényelmesebbnek tűnő rövidítések feladására szólít. GPS-e, irányjelzője igenis van a keresztényeknek, biztatott a ma közérthető nyelvén az egyetemi lelkész. Homíliáját így nem csak az új, még szokatlan, egyelőre egy hosszú vakációs táborra emlékeztető kolozsvári életüket kezdő elsőévesek érezhették különösen magukénak, hanem a közösség régebbi tagjai is, akik Simon Melindával, a nemrég kinevezett pasztorál-asszisztenssel együtt léphetnek tovább egy új év feladatai, kihívásai és kegyelmei felé. A Szentmisét agapé követte. Mind a szentmisét követő hirdetések, mind a süteményes tányérok körül kialakult beszélgetés arról szólt, hogy a kirándulás nemcsak a szemléltetés jó anyaga a lelkészségen, hanem a jövő ígérete is: a vállalkozó lelkületűek a következő két hétvégén Tordatúrra, egy szokásos őszi túrára, illetve a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség által október 17–19. között megrendezendő Országos Katolikus Egyetemista Találkozóra indulhatnak. Az érkezettek közösségbe integrálásának következő szerves lépése majd a gólyanap lesz, várhatóan november második hétvégéjén. Minderről bővebben is lehet tájékozódni a www.kel.ro oldalon, vagy ajánlatosabb a KEL irodájában személyesen, a piarista templomtól rögtön jobbra.

Végül Takó István prédikációjának egy Szilágyi Domokostól merített, maradandó mondata kívánkozik ide: hadd legyen olyan ez az egyetemi év és a KEL közössége, annak tagjai – frissek és saját veni sanctés élményeiket néhány év távlatából idézgető régiek –, hogy a Szentléleknek ne kényszerleszállást kelljen végrehajtania, hanem könnyen találjon nyílt lelkünkbe.

 

Molnár Zsófia

 Fotók: Gergely Dezső és Lázár Levente

Articol
Cu 250 de voturi pentru, Camera Deputaților a adoptat, în ziua de 18 februarie 2026, proiectul de lege, care trecuse deja prin Senat, prin care anul 2026 este declarat „Anul episcop Márton Áron”, marcând împlinirea a 130 de ani de la nașterea episcopului. (Sursă: Conferința Episcopilor din România)
Articol
Prin Miercurea Cenușii intrăm în timpul sfânt al Postului Mare. Acest timp ne cheamă, în fiecare an, să contemplăm cu profunzime pătimirea, moartea și învierea lui Isus Cristos, misterul răscumpărării noastre. Nu comemorăm doar un eveniment istoric, ci iubirea cu care Dumnezeu a mers pentru noi până la moartea pe cruce.
Articol
Postul Mare este timpul în care Biserica, prin grijă maternă, ne invită să repunem misterul lui Dumnezeu în centrul vieţii noastre, aşa încât credinţa noastră să-şi recapete elanul şi inima să nu se piardă în neliniştile şi distragerile de fiecare zi.