Háromszáz éve alapították a jezsuita szerzetesek az ákosfalvi római katolikus egyházközséget, kis kápolnát építve, amelynek helyét 150 évvel később vette át a jelenlegi szép, impozáns templom. Akkor Haynald Lajos püspök atya azért terveztette nagyra a római katolikus templomot, mert remélte, hogy idővel gyarapodni fog a hívek száma. Szombaton kettős ünnep lesz a közösségben: az egyházközség alapításának kerek évfordulójára emlékeznek és a templom búcsúünnepségét tartják.

Idén összesen hatan voltak elsőáldozók – mondja a plébános

Az ákosfalvi Szent István római katolikus templom történetét, már amennyi ismert belőle, ifj. Máté Ferenc plébános meséli el, aki 2001 óta szolgál Ákosfalván és a hozzá tartozó filiákban. A Lestyán Ferenc atya által kiadott könyvekre hivatkozva mondja, hogy az első írásos feljegyzések az ákosfalvi római katolikusokról 1497-ből maradtak fenn. Sokáig Nyárádszentbenedekre, az ottani bencések templomába jártak misékre, mert nem volt saját kápolnájuk. A marosvásárhelyi Jézus Társaság, azaz a jezsuita szerzetesek építettek egy kis kápolnát 1714-ben, 1797-ben újjáépítették azt, majd 1859–1862 között Haynald Lajos püspök építette a jelenlegi templomot. 

akosfalva_plebanos_6_b

Szórványban a nagy református tengerben

„A szombati ünnepségen emlékezünk arra, hogy a jezsuita szerzetesek háromszáz éve építettek kápolnát az ákosfalvi római katolikusoknak, és hálát adunk azért is, hogy a római katolikusok, bár szórványban vannak, megmaradtak ezen a vidéken. Jelenleg Ákosfalván 150-en vagyunk, hozzánk tartoznak a kisgörgényi, backamadarasi, csibai, székelyvajai, kisgörgényi római katolikusok is. Idén összesen heten voltak elsőáldozók” – ismerteti az adatokat a plébános, s közben büszkén mutatja az irodája falát díszítő, az elsőáldozókat bemutató fényképeket.  – A hívek egy része beköltözött, ez érződik a közösség lelkületén is, ugyanakkor a városiasodás, az elidegenedés is egyre nagyobb teret nyer. Ma már alig tízre tehető a tiszta római katolikus családok száma, legtöbben vegyes házasságban élnek. A vasárnapi szentmisére 30-35-en jönnek el. Nagyobb ünnepeken többen vagyunk”.

Féltve őrzött kincsek

Közben megnézzük a szombatra ünnepi díszbe öltöző templomot is. A plébánostól megtudjuk, hogy amikor 1972-ben lebontásra ítélték a marosvásárhelyi ferences templomot, abból Ákosfalvára hozták a tabernákulumot, a keresztelő kutat és két szobrot. Ezt most is féltve őrzik az ákosfalvi templomban. 

„A II. világháború alatt a templomi orgonánkat a katonák tönkretették, akkor égették fel az irattárat is. Nincs harangozónk és kántorunk sem, édesanyámmal ketten takarítjuk a templomot, és gondoskodunk, hogy mindig friss virág legyen a vázában. Természetesen a szombati ünnepségre hívtunk egy hivatásos énekmestert is, valamint fellép a marosvásárhelyi Cantuale énekkar” – mondja a plébános, szeretettel beszélve a helyiekről, akiket saját bevallása szerint szeret, és megért. Otthon érzi magát ezen a vidéken, hiszen Backamadarason született, és ismeri az egész megyét.

 

Simon Virág, Székelyhon.ro, 2014.08.14.
Articol
„Binecuvântat este omul, care nu și-a pierdut speranța.” (cf. Sir 14, 2) 
Articol
În ultimele zile, numeroase comunități din țara noastră au trecut prin încercări grele din cauza inundațiilor devastatoare care au afectat mai multe regiuni. Un număr semnificativ de locuințe au fost distruse, multe familii au fost evacuate, iar viața multora a fost pusă în pericol. În fața suferinței aproapelui, suntem chemați la solidaritate creștină, compasiune și ajutor concret.
Articol
România se află în fața unui moment istoric decisiv. Rezultatul alegerilor prezidențiale va influența pe termen lung cadrul statului de drept democratic și evoluția condițiilor sociale, respectarea libertății religioase și a drepturilor comunitare, precum și orientarea internațională a țării.