Negyedszázados fennállását ünnepelte a Gyulafehérvári Caritas
 
A főegyházmegyei karitatív munkát koordináló szervezet vasárnap, október 4-én az érseki székvárosban adott hálát Istennek az alapításától eltelt 25 esztendőért. Erre az alkalomra számos Caritas-munkatárs és hívő zarándokolt el Erdély számos településéről a székesegyházba, de érkeztek vendégek, partnerszervezetek képviselői a határokon túlról is.
 
 
 
 
Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek mutatta be Tamás József segédpüspökkel és a központi papsággal, jelen voltak az erdélyi Caritas egykori vezetői, Vencser László és Szász János, valamint a jelenlegi vezetők, Márton András igazgató és Sajgó Balázs lelki igazgató.
 
 
Jakubinyi György érsek ünnepi szentbeszédében megemlékezett arról, hogy a néhai megyéspüspök, Jakab Antal, a rendszerváltás után fontosnak tartotta, s szorgalmazta a Caritas mihamarabbi létrejöttét, hogy úgy szolgálja az embereket, ahogy azt Márton Áron már egy fél évszázaddal a megalakulás előtt elképzelte. A segítségnyújtás, a felebaráti szeretet gyakorlása a Caritas legfőbb célja: szolgálni az embert, a szegényt, a segítségre szorulót. A segítségnyújtás szervezett formáját hivatott szolgálni ez az intézmény, mely az eltelt 25 esztendő alatt kinőtte magát, s ma már számos településen áll a rászorulók mellé, s számos szociális programot is szervez, bonyolít le. 
 
 
A szentmise végén Márton András igazgató három nyelven mondott köszönetet főleg a számos munkatársnak, akik a mindennapi munkát végzik, s törekszenek megerősíteni az elesettekben, szenvedőkben az emberséget, emberi méltóságuk tudatát.
 
 
 
 
 
 
 
 
Kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre, agapéra is volt alkalom a szentmise után az érseki palota udvarán.
 
Képek és szöveg: Fábián Róbert/Vasárnap
 
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.