"Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot."

A nagyböjti idő különösen alkalmas arra, hogy elmélyítse bennünk azt a végtelen nagy szeretetet, amivel Isten annyira szerette a világot, hogy magára vette a megvetés szégyenletes fáját, és életét adta értünk a keresztfán. Ez kereszténységünk és hitünk alapja, kiindulópontja. Ez táplálja bennünk az Iránta való viszontszeretetet, és ez ad mintát és erőt felebarátunk szeretetére is.

Hiszen a szeretet tartja fenn a világot, nem az érdek vagy számítgatás. Az a tiszta, hátsó szándék nélküli szeretet, ami mindig a másik, a világ javát akarja. A mi Urunk, Jézus Krisztus nem tartotta isteni méltóságát olyan fontosnak, hogy feltétlenül ragaszkodni akarjon hozzá, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát egészen a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Elképzelni sem lehet ennél nagyobb szeretetet. Isten nem csupán nagylelkű velünk szemben, hanem szeret. Nem csak ad, hanem önmagát adja.

Jean Lacroix XX. századi francia filozófus szerint „szeretni annyit jelent, mint megígérni másnak és magunknak, hogy sohasem alkalmazzuk a szeretettel szemben a hatalom eszközeit.” Világunk hatalmának megannyi formája befolyásol minket, kezdve a csábítástól egészen az erőszakig. Sokféle kísértésnek, álcázott erőszaknak az áldozatai vagyunk, melyek hamis gyümölcsöket teremnek a mindennapi keresztény katolikus életünkben. Ilyen a pletyka, a hízelgés, a megszólás, a rágalom, a lejáratás, a hazugság, az önzés sokféle formája. A világ folyamatosan kísért, hogy ilyen magatartással forduljunk embertársaink felé.

Szeretet nélkül nem élhető az élet. Isten – aki Fia feláldozásával nem a hatalom eszközét alkalmazta, hanem ellenkezőleg, megalázta magát egészen a kereszthalálig – a kölcsönös szeretetre szólít fel bennünket. Az Iránta való szeretetre és a felebarátunk iránti szeretetre, mely képessé tesz minket arra, hogy egyházközségünket, egyházmegyénket szeretetközösséggé formáljuk. Törődjünk egymással, egyházközségünkkel, főegyházmegyénkkel, Egyházunkkal, mindenkivel, mert a szeretet nem közömbös, hanem a másik javát akarja.

A világ megváltása a keresztfán történt, iszonyú szenvedés és halál által. Jézus Krisztus szenvedésében Isten megmutatta nekünk, hogy csak a szeretetből tudunk élni, ahogyan Ő is, mert Ő a Szeretet. Vállaljuk Vele együtt szeretetből a szenvedést, az áldozatot, mert így lesz életünk Őbenne.

Az odaadó szeretet kiteszi magát a meg nem értés, a félreértés, a visszautasítás veszélyének. Tegyük félre előítéleteinket, nyissuk meg szívünket az Isten és a mellettünk lévő embertárs szeretetére. Végezzük hűségesen és kitartóan a dolgunkat. Szeressünk akkor is, amikor nehéz, amikor nem éri meg, amikor félreértik, amikor megítélnek. Vegyük magunkra az ebből fakadó áldozatot. Ne csak a nagylelkűség, de a szeretet irányítsa gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket. Ne csak adjunk, hanem magunkat adjuk Isten és embertársaink ügyének. Így lesz életünk Krisztus-követés, hiszen Ő is ezt tette irántunk való szeretetből.

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.