Főegyházmegyei imalánc a papokért/szerzetesekért

2019-ben, amely a gyulafehérvári egyházmegyében a Hivatások éve volt, arra hívtuk az egyházmegye híveit, hogy vállaljanak rendszeres imát egy-egy papért / szerzetesért: vegyék lelkileg örökbe. Ennek a gyakorlata Liseux-i Kis Szent Terézhez vezethető vissza, aki rendszeresen imádkozott a papokért, különösen a megszentelődésükért. Ebben a szellemben Európa-szerte léteznek közösségek, akik TERÉZ MISSZIÓ néven folyamatos imában kísérik a papokat.   Az egyházmegyei imaláncot a Teréz Misszió gyakorlatának mintájára szerveztük meg. (http://www.papaimisszio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=937&Itemid=1)

Bibliai párhuzamot használva hirdettük meg a felhívást: az amalekiták ellen harcoló izraelita népet és vezetőjét, Mózest állítottuk példaként a hívek elé. Mózes kitárt kézzel imádkozott, hogy a választott nép az ellenség fölött győzzön, és  amikor a karjai elfáradtak, az ellenség pedig kezdett felülkerekedni a népen, ekkor Mózes karjait a segítői megfogták és napszálltáig tartották. (Kiv 17,8–13) Ilyen segítőket kerestünk, akik a lelki atyák szolgálatát támogatják és a háttérben imáikkal tartják, ha lankadni kezdene. Ez az igény abból a felismerősből fakad, hogy egy TEST vagyunk Krisztusban. Ha az egyik tag gyógyul, akkor az az egész szervezetnek jó. Egymásra vagyunk utalva: hívek, papok és szerzetesek. A cél a megszentelődésünk. Az imádság erejében igyekszünk az Egyház életét erősíteni, hogy az ne csökevényesedjen puszta aktivizmussá, ami manapság nagy kísértés. A szolgálatban élő személyeknek is szüksége van hátsó támasztékokra, hiszen könnyen elszürkülhet és elhalványodhat a küldetéstudatuk a munkás mindennapokban. Szent Pál így fogalmaz: „…míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak”. (1 Kor 9,27)

Az egyházmegyei imaláncba 1305 személy kapcsolódott be. A legfiatalabb imádkozónk 11 éves, ami külön öröm, hisz a Teréz misszió küldetéséhez hasonlóan a célunk az, hogy minden korosztály imádkozzon a papokért / szerzetesekért, és ebben különös hangsúlyt kap a gyerekek bekapcsolódása. „Esetükben a misszió szépsége, hogy a kicsi, a gyönge, a gyermek védelmezi a nagyobbat, az erősebbet, a felnőttet. A papot, aki kiszolgáltatja számára a beavató szentségeket. Vagyis különleges csere történik: a gyermek imádságával isteni megerősítést szerez a papnak, a pap pedig a szentségeken keresztül Istent adja a gyermeknek.” (http://www.papaimisszio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=937&Itemid=1)

Az imaláncba való jelentkezés folyamatos.

Az imahálóba bekapcsolódó személy vállalja, hogy naponta elvégez az imádkozó egy Miatyánkot és egy rövid fohászt:

Úr Jézus, add meg … szolgádnak a hit erejét, a remény bátorságát és a szeretet tüzét. Adj szívébe türelmet a kicsinyekkel, együttérzést a betegekkel, alázatosságot a szegényekkel és erős lelket országod ellenségeivel szemben. Adj neki buzgó szívet és kitartó lelket, hogy szeretetben egész életét neked, Urunknak Istenünknek szentelje. Áldd meg munkáját bőséges gyümölccsel, és egykor add meg neki az örök élet koronáját. Ámen

Az imát vállaló személytől a teljes nevet, pontos postacímet, telefonszámot és e-mail-címet szükséges elküldeni a a gyf.imalanc@gmail.com címre. Ezt követően minden jelentkezőnek személyesen elküldjük az egyházmegye valamely papjának vagy szerzetesének a keresztnevét/bérmanevét, akiért imádkozni fog az év folyamán.

Az imalánc felelős szervezője a gyulafehérvári főegyházmegyében:

Molnár Izabella pasztorálasszisztens
gyf.imalanc@gmail.com, 0753-869706

 

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.