Isten törvényének két hatalmas elve, hogy szeressük Istent mindenekfelett, s embertársainkat is önzetlenül. Ezekből nő ki minden további parancsolat.

Krisztus életét az áldozathozatal, a lemondás, az önzetlenség és magáról megfeledkező jótékonyság jellemezte. Akik az üdvösségre törekszenek, azoktól elvárja, hogy kövessék példáját.

Akik igyekeznek embertársaiknak jót tenni – amennyire csak lehetséges –, s éreztetik velük, hogy valóban érdeklődnek irántuk, azok nemcsak az emberi élet gondjait enyhítik, hanem egyidejűleg saját lelki és testi egészségüket is előmozdítják. A jó cselekedet áldás az adakozónak és az elfogadónak egyaránt. Ha mások iránt érdeklődve megfeledkezünk önmagunkról, ezzel máris legyőzhetjük gyengeségünket. A jóakaratú, jótékony emberek arcáról derű sugárzik, és vonásaik elárulják emelkedett lelkiségüket. Az az ember, akit önérdek nélküli, folyamatos jótékonyság késztet, részese az isteni természetnek, mert elkerülte a romlottságot, amely a kívánságban van jelen e világon. Aki a nélkülözőknek ad, mások áldására van, de maga is nagyobb mértékben áldást nyer.

A bőkezűség lelkülete a menny lelkülete. A kereszt hirdeti Krisztus önfeláldozó szeretetét, aki az ember megmentéséért odaadott mindent, amije volt, azután önmagát is odaadta. Krisztus keresztje kiváltja az Üdvözítő minden követőjének jótékonyságát. A keresztény élet igazi gyümölcse cselekvő jótékonyságban, szeretetben és jótettekben nyilvánul meg.

Mindezek egyéni felelősséget és erőfeszítést, valamint személyes áldozatot követelnek az embertől.

Az elmúlt év számtalan történése is bebizonyította Isten gondviselő jóságát, amiért naponta hálával adózunk.

Hálás köszönetemet szeretném kifejezni főegyházmegyénkben tevékenykedő Paptestvéreimnek és azoknak a szerzeteseknek és szerzetes nővéreknek, imájukkal és áldozatos munkájukkal Istent és az lelkek üdvét szolgálják.

Köszönet illeti azokat a munkatársakat, akik odaadással és szakmai tudással hozzájárultak ahhoz, hogy az egyházi vagy egyházközeli szervezetek jól működjenek.

Szívből jövő köszönetemet fejezem ki főegyházmegyénk hűséges és jóságos híveinek a sok imáért és nagylelkű adományokért, amelyekkel egyházi szervezeteinket támogat-ták, hozzájárulva ezáltal közösségeink anyagi és lelki gyarapodásához.

Kiemelt köszönetet illeti a Magyar Kormányt a támogatásokért, amelyekkel egyházi intézményeinket, templomainkat, iskoláinkat, óvodáinkat az elmúlt esztendőben is felkarolták. Hála nekik azért a jelentős erkölcsi és anyagi támogatásért, amit Ferenc Szentatya csíksomlyói látogatása kapcsán is nyújtottak.

Őszinte köszönet illeti a Román Kormány keretében működő Vallásügyi Államtitkárságot, az államsegélyekért, a templomok felújítására biztosított támogatásokért, valamint a pápalátogatás sikeres megszervezéséhez nyújtott jelentős anyagi juttatásért.

Köszönetet mondok továbbá a megyei önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok vezetőinek, hogy templomainkat, egyházi intézményeinket, iskoláinkat az elmúlt évben is nagylelkűen támogatták.