Sokan és sokféleképpen foglalkoznak a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetével: töprengve, aggódva, segíteni próbálva vagy éppen azt keresve, hol és miként támadható még a már amúgy is próbára tett intézmény. De vajon, mi történik odabent, hogyan élik meg a válsághelyzetet az érintettek? – Erről kérdeztük Székely Szilárdot, az iskola tanárát, aki a bírósági felügyelet alá helyezett dr. Tamási Zsolt igazgatót helyettesíti – ámbár hivatalos kinevezése még késlekedik.

 

Hogyan érinti a katolikus gimnázium mindennapjait és hangulatát a kialakult helyzet?

Az iskolában a jelen pillanatban csak az oktatás folyik zökkenőmentesen. A pedagógusok valamint az iskola kisegítő személyzete a helyükön vannak, és végzik a munkájukat. A főcélunk az, hogy a diákokhoz az ügy lehető legkevesebb negatív hatása jusson el. Ez nem jelenti azt, hogy a kérdéseikre nem válaszolunk, viszont érezniük kell, hogy az élet ettől még nem állt meg, és az iskola a rendeltetésének megfelelően látja el feladatát.  Minden más jellegű tevékenység azonban leállt vagy csak nagyon alapjáraton működik. Igazgató hiányában nem lehet kibocsátani semmilyen hivatalos iratot – az iskola adminisztrálása gyakorlatilag ellehetetlenült. Sok megkezdett projektet sem tudunk egyelőre folytatni. Abban bizakodunk, hogy a helyzetet az illetékesek minél hamarabb megoldják, és életünk is normális mederben folyhat tovább.

 

 

Az iskola vezetőségének a november 12-ei tüntetések nyomán kibocsátott köszönetnyilvánításában kiemelten szerepel sokak szolidaritása. Az utcai megmozdulásokon és a nyilatkozatokon túl, mennyire és mi által érzhető ez?

A szolidaritás elsősorban az emberek együttérzésének kifejezésében valamint biztatás formájában ér el bennünket. Sok pozitív visszajelzést kapunk, érezzük az aggódásukat, felajánlják segítségüket: az egész Székelyföldet átfogó aláírásgyűjtést kezdeményeztek, de azt is felajánlották, hogy akár gyűjtést is szerveznek, ha fizetésünket nem kapjuk meg időben. A sajtó képviselői szinte mindennap jelentkeznek, hogy a fejleményekről beszámolhassanak a közvéleménynek – ezt nagyon fontosnak tartjuk, hiszen számunkra a világgal való kapcsolatot jelenti. A másik két marosvásárhelyi magyar iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium vezetőségének és tanári karának az együttérzését és szakmai segítségét is tapasztaljuk. Az egyház és a politikum képviselői is komoly erőfeszítéseket tesznek a maguk helyén, szintjén. Úgy látom, hogy az emberek segítőkészek, és azt szeretnék, hogy ez az ügy jól végződjék mindannyiunk számára.

 

Min, kin múlik az intézmény átmeneti vezetésére vonatkozó hivatalos kinevezés?

A törvény értelmében az igazgató kinevezése a főtanfelügyelő valamint a tanfelügyelőség vezetőségének a hatáskörébe tartozik. A Maros megyei főtanfelügyelőség is, hozzánk hasonlóan, vezető nélkül maradt, és nincs, aki – akárcsak átmeneti időszakra is – kinevezést aláírjon. A főtanfelügyelő kinevezése pedig a tanügyminisztérium feladata. Tehát amíg ez nem történik meg, addig az igazgatóhelyettesi megbízást sem adhatja ki a tanfelügyelőség.

 

 

Köztudott, hogy ez a helyzet a tanerők fizetésének késleltetését is maga után vonja, ami bizony a családok életében nagyon megérződik. Hogyan viselik ezt a tanárok?

A fizetésünk megvan, nem tartja vissza senki, csak éppen nem férhetünk hozzá. Ez azért van, mert az iskola vezetőjének az aláírása nélkül a kincstár nem engedélyezheti a fizetések kiadását. Ez nyilván nem örömhír a tanerők számára, ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy nem vezet a munka abbahagyásához. Nem először vagyunk hasonló helyzetben, történt már olyan, hogy késett, csökkent a fizetés sztrájkok, gazdasági válság stb. miatt.  Ez az állapot annyival különbözik a többitől, hogy tudjuk, csak idő kérdése a fizetésünkhöz való hozzájutás.

 

Nyilatkozatuk értelmében a szülők a tantestület mellett állnak. Miként nyilvánul ez meg a gyakorlatban?

A szülők, jogászi segítséghez folyamodva a tanügyminisztériumhoz készülnek fordulni egy beadvánnyal, amelyben azt kérik, hogy a minisztérium erősítse meg egy hivatalos átiratban is az iskola törvényességét. Ez nyilván bennünket is érint, hiszen az iskolával együtt minket is védelmébe vesz ez a memorandum. Ugyanakkor sok szülő aláírásokat gyűjt az iskola érdekében. Minket megerősít az a tudat, hogy akarják az iskolát, harcolnak érte, és ezáltal a mi munkánkat is elismerik és becsülik. Ez azt is jelzi, hogy megbíznak bennünk, és azt szeretnék, hogy továbbra is mi legyünk gyermekeik pedadógusai. Számunkra ez jelenti a legnagyobb támogatást és biztatást.

 

Kérdezett Bereczki Silvia/Vasárnap