Különleges jelentőségű volt a nagytemplom idei búcsúja Ditróban, Jézus Szent Szíve ünnepén: ismét lett nagyharangja a százhárom éves kéttornyú templomnak, amelynek összes harangját rekvirálták 1917-ben. Azóta hármat öntöttek újra, a nagyharang az idei búcsúra készült el.
Ebből az alkalomból látogatta meg az egyházközséget június 3-án Jakubinyi György érsek, aki a szentmise előtt megáldotta az új harangot, amely köztudomásúan Székelyföld legnagyobbika.
 
 
 
A főpásztor ünnepi szentbeszédében három kérdést világított meg: Mi a búcsú? Miért tiszteljük Jézus szívét? Mi a szerepe a harangnak egy egyházközség életében? Figyelmeztette a ditróiakat arra, hogy a hamarosan megszólaló nagyharang templomba hívó szavát mindig meghallják és járjanak a szentmisére, ápolják az ősök hagyományát, éljék a hitet! A főpásztor ugyanakkor köszönetet mondott a különböző főegyházmegyei gyűjtésekhez való hozzájárulásért is és azért is, hogy Ditró adta a legtöbb papot a főegyházmegyének. Buzdította a helyieket, hogy olyan életet éljenek, ahol ma is elhangzik és meghallható a papságra, szerzetességre hívó szó.
 
 
Baróti László-Sándor plébános a szentmise végén köszönetet mondott mindazoknak, akik az új harang megvalósítását támogatták, elsősorban a néhai clevelandi magyar lelkésznek, Siklódi Sándornak, aki 43 ezer dollárt hagyott szülőfaluja egyházközségére, de a híveknek is, akik támogatták vagy támogatni fogják az ügyet.
 
Az új, 22 mázsás Jézus Szíve-harang Lázár Imre harangöntő műhelyében készült Székelyudvarhelyen, május 28-án érkezett meg Ditróba, mintegy másfél ezer ember várta a falu végén, így kísérték be a templomig, ahonnan a déli toronyba emelik a következő hetekben.
 
Szőcs Csaba / Vasárnap
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.