A nagyszebeni ferences templom a város legrégebbi katolikus temploma, amelyben ma is rendszeresen szoktak szentmiséket végezni.

Nagy és küzdelmes múltra tekint vissza ez a templom. Csak annyi bizonyos, hogy reformáció előtti. Építési idejéről nem maradt fenn adat. Az Apáca utcában állott, 1556-ban tűzvész pusztította. Ezután befödték és raktárként használták. (Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek).

A reformáció után a ferencesek voltak az elsők, akik megpróbáltak Nagyszebenben letelepedni. Nagy segítségük volt az osztrák hadsereg óhaja, hogy Nagyszebenben legyen egy katolikus templom, amely a tisztek temetkezési helyéül szolgáljon. Az első lépést erre gróf Johannes Boussy Rabutin parancsnok tábornok tette meg 1702-ben, mikor a városi tanács teljes ülésén, az ún. Nonnen Kirchét, melyet 175 éve raktárként használtak, adják át erre a célra. Kérése süket fülekre talált.

Több szerencsével járt az ügyben gróf Stefan Steinville tábornok, akinek gróf Kornis Zsigmond erdélyi főkormányzó és sok tisztviselő jelenlétében a templom és zárda kulcsait 1716. február 12-én a város nevében átadták. A tábornok a már átadott templomot P. Antonius Schirmer gondjaira bízta. P. Schirmer a templomot rövid idő alatt annyira rendbe hozatta, hogy az első szentmisét 1716. június 13-án, a tábornok költségén készült ideiglenes Páduai Szent Antal-oltárnál a tábornok, a gubernátor és sok más főúr és katolikus hívő jelenlétében elvégezhették.

Ennek az eseménynek a 300 éves jubileumát ünnepli a plébániai közösség június 13-án, du. 6 órakor főpásztori szentmisével és a restaurált templom benedikálásával.

 

Raicea Onoriu-Oscar főesperes-plébános
Fotók: Puskás Attila 

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.