A zarándoklat, az útra kelés igénye ma is él az emberben. A 21. században, ismételten, a zarándoklatok reneszánszát éljük, külső utakra indulunk egy meghatározott szent hely felé, ugyanakkor egy belső utat is megteszünk önmagunk belső szentélye felé. Az út mindig találkozás: Istennel, felebaráttal, önmagammal. Nem egyszer Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja segít, hiszen „Az Egyház halad a történelem teljessége felé. Megy Ura elé, aki elébe jön. De zarándoklásában – ezt menten ki is akarjuk emelni – ugyanazon az úton halad, amelyet Szűz Mária is megtett, aki a hit zarándokútját járta, és a Fiával való egységet hűségesen megőrizte a keresztig” – olvashatjuk II. János Pál pápa „Redemptoris Mater” kezdetű enciklikájában.

Máriát sokszor közel érezzük magunkhoz, zarándokútjainkat nagyon sokszor hasonlíthatjuk az ő zarándokútjaihoz, amelyek olykor nehezek, akadályokkal telítettek és homályosak. Ennek ellenére a nemzedékek boldognak hirdetik Máriát, a hit asszonyát, az isteni akarat elfogadóját, a termékeny anyaság példaképét. A sokaságból egy asszony Jézus felé fordulva boldognak kiáltja ki Máriát: „Boldog a méh, amely Téged hordott” (Lk 11,27). Az asszony kijelentése sokatmondó. Elsősorban ez a mondat Jézus édesanyjára utal, arra az asszonyra, aki szívvel-lélekkel hallgatott Isten szavára, és meg is valósította azt. Bennfoglaltan utal ez a mondat az Erdélyi Főegyházmegye pasztorális évére, amelynek keretében meghirdették a plébánia évét. A plébánia is hordja a híveket, és szüli az egyház számára, illetve a csíksomlyói kegytemplom mint pápai kisbazilika évszázadokon keresztül anyaméhként védelmezi a zarándokokat.
Ahányszor emlékezetünkbe idézzük a 2014-es pünkösdi búcsú mottóját, óhatatlanul eszünkbe jutnak szüleink is. Boldog az a férj és feleség, akik mernek az élet mellett dönteni. Boldog az a nő, akit Isten gyermekkel ajándékoz meg, akinek jövője van, aki megszépül, aki mer Isten akaratából édesanya lenni. A házasságkötési szertartás szövegeiben imádkozzuk, hogy a férj és a feleség életszövetségében, a tiszta, szent és termékeny házaséletben Isten gondviselése kettős ajándékot készít: „emberek születnek a földre, gyarapszik a világ és szépül” – így gyarapszik a nemzet, „a keresztségben pedig újjászületnek” – így növekszik az egyház.
Az idei zarándoklatunkat ajánljuk a legszentebb édesanya, Szűz Mária oltalmába, és kérjük közbenjárását, hogy hátat tudjunk fordítani az életellenes kultúrának, és felismerjük a jövőt, az egyedüli utat, az igazi megtérést, az igazi Krisztus-követést!
Csíksomlyói Segítő Szűz Mária, könyörögj érettünk!
 
A 2014-es pünkösdi búcsú programja
▪ Június 6., péntek: este 7 órakor nyitó szentmise, utána éjszakai virrasztás a kegytemplomban
▪ Június 7., szombat: szentmisék a kegytemplomban reggel 7-kor, 8-kor és este 7 órakor
▪ Június 7., szombat: délután fél 1-kor ünnepi szentmise a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti nyeregben a Hármashalom oltárnál. A szentmisét bemutatja: nm. és ft. dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke. Szentbeszédet mond: ft. Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes, plébános.
▪ Június 8., vasárnap, pünkösd ünnepe: szentmisék a kegytemplomban reggel 7-kor, 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor
▪ Június 9., hétfő, pünkösd másodnapja: szentmisék a kegytemplomban reggel 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor
 
Fr. Urbán Erik
csíksomlyói kegyhelyigazgató
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.