Fennállásának 110. évfordulóját ünnepelte a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia, ebből az alkalomból felavatták Márton Áron püspök szobrát is.

Ünnepi, hálaadó szentmisével kezdődött szombat délelőtt az ünnepség, melyet a katolikus egyház szervezett a Szent József-plébánia és templom fennállásának 110. évfordulójára. A város legnagyobb katolikus templomát 1902 -ben szentelték fel, ezt ünnepelték a hívek és egyházfők Sepsiszentgyörgyön. Az ünnepnaphoz kötődik, hogy ezt az évet a pápa a hit évének nyilvánította, így ennek jegyében zajlott a szentmise is, valamint fontos lépés, hogy Márton Áron püspök szobrát felavatták a templomkertben.

A szobor leleplezését megelőző szentmisét Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta, aki Márton Áron életútjára és ennek az életútnak az üzenetére hívta fel a népes számmal megjelent hívők figyelmét. Márton Áron élete és hitvallása követendő minden magyar ember számára – hangsúlyozta a érsek. A misét követően a templom udvarán folytatódott az ünnepség, melyen több száz sepsiszentgyörgyi vett részt az egyházfők és városi, megyei elöljárók mellett. László Károly színművész, a püspök utolsó pásztorlevelének részletét olvasta fel, melynek üzenete útravaló minden magyar számára. „Ha eléri a lelket Márton Áron püspök üzenete, akkor a leleplezett szobor nemcsak hitvallás, hanem hit erősítő örömforrás is a mindennapokra”– fogalmazott a színművész. László Károly három rövid történettel elevenítette meg a püspök életét, aki egy sóhajban, felkiáltásban és könnycseppben él tovább.

László Károly ismertette a Szent József templom jelentőségét is a közösség mindennapjaiban, mint mondta ennek a templomnak a falain belül minden nap történik valami: gyerekeket keresztelnek meg, hogy hitre neveljék majd őket, házasságok köttetnek, de drámák is lejátszódnak a gyóntatószékben – ezek a titkok pedig szent titkok, melyek által üzen az Úr.

A szobor leleplezése előtt felszólalt Szabó Lajos, római katolikus kanonok-plébános is, akinek régi álma valósult meg azzal, hogy Márton Áron püspöknek köztéri szobrot állítottak Sepsiszentgyörgyön. Szabó Lajos, a tanító püspök szavaira és tetteire emlékeztette a híveket, azért fohászkodva, hogy Márton Áron közbenjárásával erősítse meg az emberek hitét és szeretetés egymás iránt. A kanonok-plébános megköszönte az adományokat, melyek nélkül nem valósulhatott volna meg a szobor, melyet Vargha Mihály képzőművész alkotott, Sántha Csaba öntőmérnök és dr. Kovács Kázmér térrendező segítségével.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere felszólalásában a jó példát emelte ki, aki iránytűje kell legyen a közösségnek. Ilyen volt Márton Áron is, aki nagy formátumú alakja volt a történelemnek és a magyarságnak.

„Egy közösségnek mindig egy jó iránytűre, jó példákra van szüksége ahhoz, hogy a helyes úton megmaradhasson. Olyan példákra, melyekből erőt lehet meríteni a nehéz időkben, melyek helytállásra és kitartásra sarkallnak. Kevés olyan nagy formátumú alakja van a modernkori Erdély történelmének, mint Márton Áron püspökünk. Kevesen vannak azok, akik hozzá hasonlóan a nyugodt élet helyett az önfeládozást, a meg nem alkuvást választották. Ő azon ritka emberek közé tartozott, akik inkább vállalták az üldöztetést, a meghurcolást, semmint elárulják a közösség ügyét, az erdélyi magyarság ügyét”– mondta a polgármester. Antal Árpád azt a mondást egészítette ki, mely szerint gyáva népnek nincs hazája, hogy gyáva népnek nincsenek hősei. A magyarságnak szerencsére vannak, ők azok, akik ki tudnak és ki is állnak a közösség érdekében.

A szobor leleplezését követően Jakubinyi György megáldotta azt, és az egybegyűlteket is, majd Márton Áront dicsérő egyházi énekeket adott elő a kórus. A szoboravatás egész évre kihat majd – fogalmazott az érsek, hiszen a püspök szellemében szeretnék megtartani idén a hit évét.
 

Both Ildikó, Székelyhon.ro, 2012.10.27.

 Örökségünk a hithez való ragaszkodás – Márton Áron-szobor Sepsiszentgyörgyön

„Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk, és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk” – Márton Áron püs­pök utolsó körlevelében megfogalmazott kérését szombaton a Sepsi­szent­györgyön avatott szobra leleplezése előtt László Károly szín­művész idézte, mondván: ez egyben üzenet s útravaló is mindennapjainkra, nem csak a hit évében, de életünk minden órájában.

A szoborállítással – melyre a belvárosi katolikus templom felszentelésének száztizedik évfordulóján került sor – az egyházközség régi álma valósult meg – ismerte el Szabó Lajos kanonok, arra kérve a hála­adó szentmisét celebráló Jakubinyi György érse­ket: „imádkozzék velünk és értünk, hogy egyházközségünk Szent József oltalma alatt megmaradjon, fejlődjék, s az Isten útján tovább tudjon haladni”.

Zsúfolásig telt a szombat délelőtti ünnepi misén a Szent József-templom, melynek története kapcsán Jakubinyi György érsek hangsúlyozta: amióta a magyarok bejöttek Erdélybe, a tizenharmadik században már feljegyezték, hogy Sepsiszentgyörgynek temploma volt. Emlékeztetett: Isten mindenhol jelen van, de ugyanakkor léteznek olyan helyek, ahol érezteti jelenlétét, segítségét. Szent Pál tanításából idézte: ti vagytok ez a templom, a Szentlélek temp­loma a megkeresztelt ember.

A huszadik század legnagyobb erdélyi magyar embere – így jellemezte az érsek Márton Áront megemlékezésében – nemcsak az élet szentsége, szenvedései miatt, hanem emberi nagy­ságában is, hiszen mindig hű volt papi hivatásához, katolikus egyházához, a szentatyához és népéhez. Felidézte: 1920 őszétől töretlenül haladt a papi hivatás útján, mindhalálig maradéktalanul teljesítve azt. Nem ismert semmiféle emberi félelmet, nyíltan tiltakozott a zsidók deportálása, a kommunizmus ellen, mert számára minden totalitárius rendszer egy tőről fakadt, s mert számára csak az igaz egyház, Krisztus egyháza létezett. „Akit nem kímélt a szenvedés, s aki nem k­ímélte magát a munkától: ez volt és ez marad számunkra Márton püspök” – összegzett megemlékezésé­ben Ja­kubinyi György.

A déli harangszóra több százan gyűltek össze a templom kertjében a nagy püspök szobra körül. Szabó Lajos kanonok köszönetet mondva az alkotást megálmodó Vargha Mihály munkájáért, a támogatók adományaiért, Márton Áron ma is időszerű üzenetét elevenítette fel: „Elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben, és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül. Keresztény és emberi életünk alapja a hit és ugyanakkor számunkra őseinktől való drága örökség.”

Egy közösségnek mindig jó iránytűre, jó példákra van szüksége ahhoz, hogy a he­lyes úton maradhasson, ezekből erőt meríthessen a nehéz időkben, s olyan példák kellenek, melyek helytállásra, kitartásra sarkallnak – fogalmazott be­szé­dében Antal Árpád polgármester. Úgy értékelte: kevesen vannak azok, akik Márton Áron püspökhöz hasonlóan a nyugodt élet helyett az önfeláldozást, a meg nem alkuvást választották. Ő azon ritka emberek közé tartozott, akik inkább vállalták az üldöztetést, a meghurcolást, mintsem elárulják a közösség ügyét, az erdélyi magyarság ügyét. „Márton Áronnak szobrot állítani a legke­vesebb, amit adhatunk, és a legtöbb az, hogy méltó utódokként azon dolgozunk, hogy az önfeláldozása ne bizonyuljon hiábavalónak” – hangsúlyozta a városvezető.

Márton Áron ülőszobrá­nak leleplezése után Jakubinyi György érsek mondott áldást, a bensőséges ünnepség pedig koszorúzással, a magyar és a székely himnusz eléneklésé­vel zárult.

Demeter Virág Katalin
Háromszék

Száztíz éves a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom

Ünnepel a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia. Ma 11 órától hálaadó szentmisén emlékeznek meg a belvárosi katolikus templom felszentelésének száztizedik évfordulójáról, a templom kertjében pedig leleplezik Márton Áron püspök szobrát, mely csütörtökön érkezett a megyeszékhelyre.

Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök 1902. október 26-án látogatott Sepsiszent­györgy­re, hogy felszentelje a körülbelül 2500-as lélekszámú katolikus közösség templomát, a korabeli sajtó szerint az esemény megmozgatta az egész várost – idézte fel lapunknak Szabó Lajos kanonok. A templomépítésről a 19. század végén döntöttek, s az anyagiakból oroszlánrészt vállalt az Erdélyi Római Katolikus Státus, tőlük kapta az egyházközség a legnagyobb adományt, az akkori önkormányzat a területtel járult hozzá, természetesen közadakozás is indult, s maga az erdélyi püspök, Majláth Gusztáv Károly jelentős összeget juttatott a kis katolikus közösségnek. Ado­mányok érkeztek a vármegye vezetőségétől, s a tehetősebb réteg, a földbirtokosok szintén hozzájárultak a templomépítéshez, melynek munkálatait a csíkszépvízi származású lelkész, majd sepsiszentgyörgyi plébános, Fejér Manó irányította. Az építkezést az tette indokolttá, hogy a mostani templom helyén álló, a 19. század derekán létesített kőtemplomot a várossal együtt fejlődő, bővülő közösség kinőtte.

„Az évfordulóhoz két nagy esemény is kötődik: XVI. Benedek pápa néhány nappal ezelőtt hirdette meg a hit évét, és ennek első megnyilvánulása lesz templomunk ünnepe, s szintén ehhez kapcsolódik Márton Áron püspök szobrának felszentelése” – fejtette ki a kanonok. A szobrot eredeti terv szerint a püspök halálának harmincadik évfordulójára szerették volna elkészíttetni, de az anyagiak nem tették lehetővé a templom újrafödése okán, így csak mostanra készülhetett el Vargha Mihály szobrászművész alkotása, az öntésre pedig Szovátán, Sánta Csaba művész műhelyében került sor.

A püspök ülőszobra Márton Áront, a tanítót szimbolizálja: bár fizikailag már nincs közöttünk, szelleme, tanítása, életpéldája egész közel áll hozzánk – mondta Szabó Lajos kanonok. Emlékeztetett: a nagy püspök nyugdíjazásakor körlevélben búcsúzott a hívektől, s annak egyik mondata ma is igen időszerű: őrizzétek azt a szent hitet, amit őseinktől kaptunk. A hit évét pedig Márton Áron szellemében szeretnék egyházközségükben megélni.

Demeter Virág Katalin

Fotó: Albert Levente
Háromszék