A nagycsütörtöki esti szentmisével megkezdi az egyház a szent háromnapot. A legteljesebb figyelmet fordítjuk azokra a titkokra, amelyeknek emlékezetét ebben a misében ünnepeljük: az eukarisztia és a papság megalapítása, valamint a testvéri szeretet parancsa. A nagycsütörtöki esti szentmisén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van.
Az ünnepélyes esti szentmisén a Glória hangjaira megszólalnak a harangok, az oltárcsengők és az orgona. Ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól („A harangok Rómába mentek…”). Az oltárcsengőt kereplő, vagy fakalapács helyettesíti a szomorúság jeleként, ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett.
A homília után a lábmosás szertartása következik, ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábait. Minden évben Jakubinyi György érsek hasonlóképpen cselekszik: megmossa tizenkét kispapjának a lábát. Az áldozás általában két szín alatt történik. Az oltáriszentséget az oltárról viszik a betegeknek is ezen a napon, és annyit konszekrálnak, hogy a nagypénteki áldoztatáshoz is elegendő legyen. A szertartás könyörgéssel zárul, nincs áldás, sem elbocsátás. Szentmise után az oltáriszentséget egy mellékoltár tabernákulumába zárják, majd azt követi az oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. A következő mozzanat az oltármosás borral és vízzel, annak emlékére, hogy Krisztus testét a kereszten vér és víz fürdette.
A szentmise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, az Úr szenvedése akkor már megkezdődött, Jézus tanítványai elaludtak. Szemináriumunk kispapjai az intézet kápolnájában virrasztanak gyertyafénynél: a diakónusok felolvassák a szenvedéstörténetet, elmélkedésekkel majd a fájdalmas rózsafüzér elmondását követően térnek nyugovóra.
képek a Szeminárium galériájában és a facebook-on
2014. április 17.
