A fenti címmel, Család, házasság, párkapcsolat témában tartották meg a katolikus pszichológusok és teológusok negyedik találkozóját Kolozsváron október 24–25. között. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Kara és a Psycho-Logos Szakmai Társaság által közösen szervezett konferencián olyan neves meghívottak előadásait kísérhették figyelemmel a résztvevők, mint Szentmártoni Mihály jezsuita szerzetes, Lothringer Éva családterapeuta szociális testvér és Petrov Ljubomir klinikai szakpszichológus.
A szentmisével kezdődött tanulmányi napokat Marton József, a kar dékánja és Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes, a rendezvény fővédnöke nyitotta meg. A BBTE magyar tagozatának képviseletében Soós Anna rektorhelyettes, a szervezők nevében pedig Homa Ildikó köszöntötte a résztvevőket. Első előadásában Szentmártoni Mihály, a római Gregoriana Egyetem nyugalmazott professzora az Istent kereső ember címmel kihangsúlyozta az istenkép fontosságát a segítő szolgálatban. Az ember az ősbűn óta keresi Istent, de kérdés, milyennek látjuk őt különböző életszakaszokban. Az előadó a betegség, szenvedés és halál kapcsolata mentén vázolta fel a három leggyakoribb emberi hozzáállást, amely szerint a szenvedés különböző fajtáit Isten büntetéseként, próbatételként vagy szerencsétlenségként éli meg, magát az áldozat szerepében tüntetve fel. Szélsőséges esetekben a hit elvesztésének esélye is megnövekedhet, ezért lényeges a gyógyulás folyamatában a személyre odafigyelni és abban segíteni, hogy Isten jelenlétét keresse a maga számára a szenvedésben. A pasztorálpszichológia négy negatív, illetve pozitív istenképet különít el, amely sokszor azáltal változik, miként képes az ember a múltjára tekinteni.
A második előadó Budapestről érkezett. Lothringer Éva szociális testvér és képzésben levő családterapeuta előadásában (Kétség az egységben? Egység a két-ségben) a családok útkereséseit boncolgatta. Az optimális párkapcsolatot a nyelvtanból ismert példával vázolta fel, miszerint az leginkább a mássalhangzók összeolvadáshoz hasonlítható, amelynek során a kettőből egy újabb, harmadik keletkezik.
A párkapcsolat szakaszainak bemutatását követően elmondta, hogy a fellépő gondok túlnyomó része a differenciálódás szintjén jelentkezik, amikor a felek ráébrednek, hogy mindketten mások: egyik férfi, másik nő. A gondok sorában beszélhetünk az otthon megteremtésének, az önátadás-önfeladás vagy akár a közös kassza kérdéséről is. A házasság sem a teljes, sem a részleges hasonulásban nem lehet egészséges, hanem az összeolvadásban termi meg gyümölcsét.
A találkozó második napján Szentmártoni Mihály előadásának folytatását hallgathatták meg az érdeklődők, ezúttal Az embert kereső Isten címmel, amely során többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy gyógyít-e a vallás. Bár nem lehet adalék az életünkben, haszonelvűen sem tekinthető. Az előadó ugyanakkor kiemelte, hogy a megtéréssel nem szűnnek meg a problémák, a cél inkább a lelki egyensúly kialakítása kell hogy legyen. A humanista pszichoterápia lényege meghallgatni az érintettet, aki idővel maga jut el az önelemzés problémamegoldó szakaszáig. Nehézségeink oka legtöbbször mi vagyunk, de megkaptuk a döntés szabadságát arra, hogy továbbra is szomorúak akarunk-e lenni, avagy nem. Isten feltételek nélkül fogad el, a szentgyónás pedig alkalmat ad a megváltás személyesen megtapasztalására.
Petrov Ljubomir klinikai pszichológus, pszichoterapeuta Határaim, határaink témában osztotta meg gondolatait. Az előadó az alkalmazkodás és önérvényesítés mindennapokban betöltött szerepéről és lehetőségeiről beszélt, illetve arról, hogyan tartsuk tiszteletben határainkat a környezeti behatások, kényszerek ellenére is. Személyes kapcsolatainkban egészséges lebontani előítéleteinket, kiépített sztereotípiáinkat, helyette pedig egyenrangú félnek kell tekintenünk embertársainkat. A változást érdemes mindig magunkon kezdeni, ehhez nyújthat segítséget a céltudatosság, az ima, a szemlélődési gyakorlatok és a perspektívaváltás.
Az előadásokat műhelymunkák követték, amelyek során a résztvevők még inkább elmélyülhettek a konferencia által felkínált témákban. Lázár Sarolta az önáltatás–önfeladás–önátadás kapcsán kívánt rámutatni az esetleges (pár)kapcsolati buktatókra, miközben Illyés Magda csoportja a gyerekkori, illetve párkapcsolati kötődési mintákat vitatta meg interaktív módszerekkel.
A tanulmányi napok záró mozzanata egy kerekasztal-beszélgetés volt, amelyet Vik János egyetemi adjunktus, logoterapeuta moderált, és amelynek keretében olyan kérdéseket feszegettek Szentmártoni Mihály és Homa Ildikó szociális testvér, pszichológus segítségével, mint: hivatásunk-e a gyöngédség forradalma, lehet-e a házasság az érzelmi elégedettség egyik formája, illetve hogyan közelítsünk az elváltak és újraházasodottak lelkipásztori gondozásának problematikájához. Mindezt az Evangelii Gaudium különböző pontjainak szellemében tették. Végkövetkeztetésként pedig egyöntetűen állították, hogy az emberi boldogság nem állandó állapot, a teljes boldogság Isten színelátásakor valósul meg.
Sikeresnek mondható a már hagyományossá vált katolikus pszichológus-teológus találkozó a kincses városban. A szép számban megjelent érdeklődők és az értékes gondolatokat megosztó előadók egyaránt ezt tanúsították. A szervezők azzal a reménnyel és szándékkal búcsúztak el a vendégektől, hogy 2015-ben is megrendezik a tanulmányi napokat.
Miklós Ágnes
fotók: Vajda Anita
Vasárnap 44.szám
