Felszentelése utáni első szentmiséjét szülővárosában, a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-plébániatemplomban mutatta be vasárnap Benedek Róbert Károly újmisés. A húszéves plébánia történetében Isten különös kegyelmének jele, hogy negyedik alkalommal köszöntöttek frissen felszentelt áldozópapot. Dr. Botár Gábor helyi plébános vallja: „élő egyházközség hivatásokat szül”.
Papi jelmondata: „Hagyatkozz az Úrra, bátran cselekedj, szíved legyen erős, bízzál Benne” (Zsolt 27,14)
Székely István kántor vezényletével a Iubilate Deo kórus csodálatos éneke bevonuláskor Isten soha véget nem érő királyságáról szólt – Handel Allelujája örömre hangolta a nagyszámú ünneplőt. Benedek Róbert Károly, aki a szentmisét hálaadásként mutatta be a meghívásért, Isten bizalmáért, elhunyt édesapja, rokonai lelki üdvéért, a liturgia alatt többször meghatotta a primícia részvevőit.
A helyi egyházközség plébánosa, mint az édesapa útra induló fiát, lelki javakkal tarisznyálta fel, jó tanácsokkal látta el: „Emberséges légy! Annyira emberséges, hogy a rád bízottak ne
akadályt, hanem hidat lássanak és találjanak benned Istenhez!” Kérve: „Emberséges örömmel, a Krisztussal és egymással való testvériség megtartó erejével, nyitott szívvel, megrendült hálával mutasd be szülővárosodban első ünnepélyes szentmisédet!”
Benedek Róbert Károly a papnevelő intézetbeli volt tanáraival, számos pappal, diakónussal együtt állt az oltárhoz. Az ünnepi szónok, Kovács Sándor kanonok, kolozs-dobokai főesperes, aki tizenegy évvel ezelőtt Gyulafehérvárra, az egyházmegye központjába indította az újmisést – akkor még a kis szemináriumba –, a pap Isten-, egyház- és emberszolgálatáról beszélt. A fiatal szolgálatvégzőnek is felteszi indulása előtt a kérdést Jézus, mint egykor Péter apostolnak: egész életével, lényével, papságával szereti-e Őt? Kívánsága, hogy legyen pásztor: „legeltesd bárányaimat, juhaimat”. Az Úr munkáját folytatni a földön kegyelem, a hivatás Isten ajándéka, amit nap mint nap meg kell köszönni, és újra meg újra vissza kell mennie a Forráshoz, abból töltekeznie – közösségben Istennel és az Ő népével. Nem elég csak kinyitni az ajtót – idézte Ferenc pápát – át kell lépni a küszöbön, fel kell keresni az embereket; kockázatot is kell vállalnia szükség esetén. Majd a hívek imáját kérte a főesperes-plébános, hogy jó papok lehessenek. A legszentebb áldozat záró könyörgése előtt Hadnagy Margit elszavalta Sík Sándor Primícia című versét.
Az újmisés könnyek között mondott köszönetet Istennek, amiért elhívta őt és elkísérte az oltárig; a Szűzanyának, égi édesanyánknak, amiért anyai pártfogásába vette; szüleinek, akik vállalták és szeretettel felnevelték, édesanyjának a gyengédségért és féltő szeretetéért; mindazoknak, akik az évek során mellette álltak és erkölcsileg-anyagilag támogatták; egykori és jelenlegi plébánosának az együtt töltött időért, jó tanácsokért; tanárainak a Hittudományi Főiskoláról, akik jelenlétükkel megajándékozták őt; akik az ünneplés magasztosságához hozzájárultak és akik vele ünnepeltek. Lőrincz Barnabás búzásbesenyői újmisés testvérének egy csokor virággal köszönte meg, hogy osztozott a nap szépségében. Végül újmisés áldásban részesítette édesanyját, testvérét, bérmaapját, egykori és jelenlegi plébánosát, a koncelebrálókat és a híveket. Segédlelkészként a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király Plébánián szolgál augusztus elsejétől.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2015.07.14.
