25 éve lehullt a vasfüggöny Európában, nálunk, keleten megindult az élet: kezdeményezések, közösségek és intézmények születtek újjá, illetve jöttek létre. Nyugat-Európa sem maradt közömbös a tőlünk érkező képek, információk hallatán, amelyek a mély szegénységről árulkodtak. Elkezdődött a segíteni akarás, így született meg a Felső-Ausztriai Caritas külföldieket segítő osztálya (Auslandshilfe Caritas Linz). Rögtön már az elején kapcsolat alakult ki a Gyulafehérvári Főegyházmegye szeretetszolgálata és az osztrák szervezet között. Míg az elején a segélyszállítmányok megszervezése, lebonyolítása és a segélyek kiosztása volt a feladat, ma már élő szakmai partnerség van a két Caritas között több területen.
Június 21-én jubileumi ünnepségre hívták a partnereket a linzi Mariendomba, ahol a szentmisét a házigazda és partnerországokat képviselő papok – többek között dr. Vencser László, Szász János volt Caritas-igazgatók és Sajgó Balázs jelenlegi lelkiigazgató társaságában, dr. Maximilan Aichern, nyugalmazott püspök celebrálta. Tisztelettel és szeretetteljesen szólt a jelenlévő ismerősőkhöz, hiszen az ő szolgálati idejében indult el a kelet-európaiak és afrikaiak támogatása, ő pedig mindvégig fontosnak tartotta, hogy a nem mindig könnyű körülmények ellenére is emberközeli módon, személyesen tartsa a kapcsolatot a partner egyházmegyékkel és azok képviselőivel. A püspök úr emlékeztetett arra, hogy az évforduló nem csak az öröm forrása, a hálaadás ideje, hanem erőt meríthetünk a bátorságra, hogy továbbra is segíteni kell, és megszüntetni a globális igazságtalanságot: „Isten terve szerint igazítani a világot."
A szentmisét követően az ünneplő közösség a dóm előtti térre vonult, ahol a színes pannókon korabeli képek, szöveg társaságában felidézhető volt a múlt, illetve a szervezet jelenlegi tevékenysége országonként: Románia mellett Fehéroroszországban, Ukrajnában, Szerbiában a Vajdaságban, Bosznia és Hercegovinában, Csehországban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban támogat különféle programokat a Felső-Ausztriai Caritas.
A felállított színpadra sorra jöttek fel az említett országok jelenlévő Caritas szervezeteinek igazgatói és a jelenlegi helyzetről, meg a linzi kapcsolat jelentőségéről beszéltek. Franz Kehrer, a házigazda Caritas igazgatója köszöntő beszédében kifejtette, de ugyanakkor a kérdést is feltette: „A Caritas-munka során mindig a teljes képet kell nézni országunknak. A kérdés tehát adandó: Hogyan járulhatunk hozzá a globális szolidaritáshoz?”
Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója rámutatott arra, hogy még mindig sok a tennivaló: „Egyes területeken érezhető javulás hazánkban, de az is tény, hogy az embereknek szükségük van a Caritas segítségére. A szegények és gazdagok közötti társadalmi szakadék egyre szélesebb és minket keresztényeket különös felelősség terhel." Felszólalását követően a Csíksomlyói Szűzanya szobrának másolatát ajándékozta az ünnepelteknek, a katolikus megmaradásunk zálogát és annak jelképét, hogy minden jó ami van, és ami létre tud jönni, csak az Igenek, mindannyiunk igenjei által valósulhat meg.
A vállalt felelősséget jelképesen is bemutatták, amikor a színpadon kezükbe fogták a Földet és a különféle országokat ábrázoló színes lufikat.
(Molnár József)
A Gyulafehérvári Főegyházmegyéből a Caritast népes küldöttség képviselte: Ft. Msgr. Szász János, volt igazgató, dr. Márton András, igazgató, Szőke Henriette, a Caritas Iskola munkatársa, Ft. dr. Vencser László, volt igazgató, Cristea Mihaela, Fehér megyei gyermekotthonok vezetője, Palkó Sándor, főkönyvelő, Demeter Délia, az otthongondozó munkatársa, Molnár József, közkapcsolati munkatárs, Bartis Réka, a Szociomedikális ágazat szociális munkások csapatának vezetője, Váta Emese, Szent Ágoston Nappali foglalkoztató vezetője, Czikó Beáta, a Mozgáskompetencia központ és Caritas Iskola munkatársa, Kelemen Alexandru, a Caritas petrozsényi programjainak vezetője, Fechita Marika, főtitkár, Szilágyi Zsuzsa, korai nevelő- és fejlesztőközpontok Hargita megyei vezetője, Ludescher László, ágazati igazgató és Ft. Sajgó Balázs lelkiigazgató.
