A Katolikus Akadémia e félévi utolsó előadását Farmati Anna tartotta, aki a BBTE-n régi magyar irodalmat tanít, s aki a Vasárnap és Keresztény Szó belső munkatársa is egyben, ezért sem volt meglepő, hogy előadásának címét így fogalmazta meg: Ég és föld között: e-képek a kortárs középkorból.

Már bevezetőben egy himnusz-formában írt mai verset, Kovács András Ferenc Szent Ambrus képmása Mediolanumból címűt mutatta meg a hallgatóságban, kiemelve azokat a kifejezéseket, amelyek az ég és föld közt élő, de lehetőleg oda be nem szoruló emberre utalnak. Mert mondanivalója egyik lényege pont az volt, hogy az ember ég és föld között egyensúlyoz, a földön élve célja az égihez eljutni, de vigyáznia kell, nehogy megakadjon, beszoruljon valamiképpen.

Miután tisztázta, hogy a középkor voltaképpen szinte a „kortársunk”, ezt képileg is igazolta, egy középkori kódex egyik figurájában a ma nagyon ismert A birodalom visszavág Yoda mesterét lehetett felismerni, holott a rendező nem is ismerte az eredeti ábrázolást. De más hasonlóságokat is mutatott: egy középkori úriasszony kerek táskaformájú hóráskönyve mellett megmutatta, hogyan lehet ma már a zsolozsmát telefonapplikációként is megtalálni és használni, immár nem csak az úri réteg számára. És megmutatta az Anjou-ház történetét képregényszerűen bemutató középkori ábrázolást is: lám, semmi sem új a nap alatt.

A középkor tehát nem oly távoli és idegen, mint sokan vélnék, fokozott érdeklődés mutatkozik ma már iránta, és egyre több közös vonást is fölfedeznek. Természetesen ellentétek is vannak. A középkort a széles rétegek olvasáskultúrájának hiányában jellemezte a képiség, ma, a digitális kultúrában újra a képiség kerül előtérbe, lehetőségei az e-képek. Ugyanakkor a történészek arról beszélnek, ma a globalizáció jellemző, de a középkort is jellemezte valami hasonló: az univerzalizmus. És sok egyéb hasonlóság is felfedezhető, a középkori „tekercsolvasás” megfelelője,a hogyan a képernyőn, telefonon görgetjük az információt... És jelen vannak a jelképek, a szertartások, és bizony a babonák is. Ezekből alakul hát ki az e-mberkép.

A középkori emberre jellemző volt, hogy be volt zárva egy társadalmi rendbe, egy viszonylag biztonságos világképbe, egy többnyire pesszimista emberképbe. Teremtménynek tudta magát, aki minél hamarabb kíván találkozni a teremtőjével: a földön csak zarándok… határozott útja van a „siralomvölgyből” a mennyországba… Bináris struktúrákban, azaz ellentétpárokban gondolkodott, számára az igen-igen, nem-nem világa volt érvényes, ugyanakkor voltak módszerei arra, hogy ne szoruljon be az ég és a föld közé… E módszerekre mutatott az előadó két igen szórakoztató példát: egy traktátust és egy példázatot, s miután a szöveget, képeket megismerte a közönség s a nyelvezetet megszokta, a szövegalkotás és ezáltal a hatás módszereit is elárulta az előadó. A traktátus allegóriával, a példázat narrációval dolgozik, de mindkettő türelmes megértési folyamat, ami a látszat ellenére messze túlmegy a konkréton, és amiből lehetséges, amiből kibontakozhat a megtérés a transzcendens felé. A cél ma is ez lenne, de milyen eszközök állnak ma rendelkezésre, illetve mikre figyel oda a mai ember? Az előadó egy kérdéssel bocsátotta útjára hallgatóságát: Mi az az égető konkrétum, ami végigvezetheti embert ezen az úton, hogy ma se szoruljon be az ég és a föld közé?

Bodó Márta

Fotók: Böjte Csongor

Vasárnap