Százharminc kereszt, hat lovag, három énekegyüttes és több tucat helybéli gyűlt össze csütörtökön este a marosszentgyörgyi katolikus plébánia közösségi termében, hogy a kereszt évezredeket átívelő szimbolikájáról, a lovagrendek mai hasznáról beszélgessenek.

Közönség előtt a lovagok: Novák József, Nagy Géza, Makkai Gergely, Puskás Attila, Sófalvi Szabolcs és a házigazda, Baricz Lajos plébános

Közeledik Szent György napja, így a sárkányölő nevét viselő Vásárhely melletti nagyközség plébánosa, Baricz Lajos fontosnak, érdekesnek, ugyanakkor hasznosnak is ítélte, hogy ilyenkor, a húsvét előtti böjttel erősített várakozás időszakában a kereszt szimbolikájáról, a lovagrendek máig érvényes eszmeiségéről beszélgessenek, és egyúttal egy olyan kiállítást is megtekinthessenek a marosszentgyörgyiek, amely a maga nemében egyedülálló a Kárpát-medencében, és nem csak.

Tíz éve Erdélyben

Makkai Gergely, a Szent György Lovagrend észak-erdélyi nagypriorja emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy épp tíz éve indult újra Erdélyben az egyetlen magyar alapítású lovagrend tevékenysége, a Szent Györgyé, észak- és dél-erdélyi priorátussal. A közjóért kiálló lovagi hős szimbóluma a Károly Róbert király általi (1323. évi) alapítás óta eltelt hét évszázad alatt számos változáson ment át, a kardos-pajzsos lovagkép valamelyest „szelídült”, ám történt ez anélkül, hogy az eszme, a jóra való törekvés, a gyengék, elesettek megsegítésének, felkarolásának, a keresztény értékrend hirdetésének gondolata valamelyest is csorbult volna.

A lovagság lényegéről beszélt a nagyprior

Ez a lovagrend jogilag sohasem szűnt meg az eltelt hét évszázad alatt, ezért nem is kellett újraalapítani, csak a tevékenységet újból elindítani. A nagyprior kiemelte, hogy az észak-erdélyi priorátus tizenhárom tagja, bár az élet, a társadalom, a művészetek, a közjó különböző területein tevékenykedik, valamennyien egyek abban az elvben, ami a rend lényege – a jót cselekedni, a jó cselekedeteket támogatni, a keresztényi értékrendeket hirdetni.

A kivirágzó kereszt szimbóluma

A terem falait betöltő különböző kereszteket ábrázoló kiállítási képek kapcsán Puskás Attila teológus a keresztről, mint szimbólumról tartott előadást. Ez a szimbólum már jóval a kereszténység megjelenése előtt létezett, s talán nincs a világnak olyan a nemzete, amelynek őstörténetében ne lenne jelen. Krisztus kereszthalála, a kereszténység megjelenése tette előbb a Közel-Kelet, utána Európa, majd a világ legismertebb szimbólumává. A világ első keresztény államában, az örményeknél jelenik meg a „kivirágzott”, az élet folytonosságát, állandó megújulását ünneplő kereszt-forma, amely a kereszténység egyik felében terjedt el, szemben az egyszerűbb, „lutheránus” kereszttel.

130 ábrázolás – a 150-ből

A kiállítás alkotója, Novák József képzőművész elmondta, a Marosszentgyörgyön kiállított 130 kereszt-ábrázolás csak része annak az általa készített 150 darabból álló gyűjteménynek, amelynek elkészítésébe négy évvel fogott bele. Mint mondotta, tudomása szerint ekkora mennyiségű, a különböző korok, népek, kontinensek keresztjeit ábrázoló gyűjtemény a Kárpát-medencében nincs, s a világon is csak egyről tud, amely hatszáznál több keresztábrázolást tartalmaz.
Az előadások között a Kolping család, a Szent Cecilia és a Jubilate kórus oldotta a hangulatot.

A Novák-féle kiállítás húsvétig látogatható a marosszentgyörgyi plébánia épületében.

 

Bakó Zoltán, Székelyhon.ro, 2014.03.14.

Articol
Cu 250 de voturi pentru, Camera Deputaților a adoptat, în ziua de 18 februarie 2026, proiectul de lege, care trecuse deja prin Senat, prin care anul 2026 este declarat „Anul episcop Márton Áron”, marcând împlinirea a 130 de ani de la nașterea episcopului. (Sursă: Conferința Episcopilor din România)
Articol
Prin Miercurea Cenușii intrăm în timpul sfânt al Postului Mare. Acest timp ne cheamă, în fiecare an, să contemplăm cu profunzime pătimirea, moartea și învierea lui Isus Cristos, misterul răscumpărării noastre. Nu comemorăm doar un eveniment istoric, ci iubirea cu care Dumnezeu a mers pentru noi până la moartea pe cruce.
Articol
Postul Mare este timpul în care Biserica, prin grijă maternă, ne invită să repunem misterul lui Dumnezeu în centrul vieţii noastre, aşa încât credinţa noastră să-şi recapete elanul şi inima să nu se piardă în neliniştile şi distragerile de fiecare zi.