A Kincses Kolozsvár Egyesület december 13-án adta át idei kitüntetéseit, a kitüntetettek közt volt Kovács Sándor főesperes-plébános is, akit a Kolozsvári Magyar Napok megszervezésében nyújtott hathatós támogatásáért részesítettek elismerésben. Alább Jakab Gábornak az ünnepségen elmondott laudációját olvashatják.

Latin eredetű, magyarított szó – a laudáció. Műfaját tekintve: ünnepelt személyt, közösséget, szervezetet vagy intézményt köszöntő, illetve azok érdemeit méltató beszéd. Következzék mindenekelőtt az ilyenkor szokásos rövid életrajz. Kovács Sándor a Maros megyei Székelykálon született 1948. április 25-én. Elemi és középiskolai tanulmányai, majd a gyulafehérvári katolikus teológia elvégzése után Isten szolgája, Márton Áron püspök szentelte pappá 1972. április 9-én. Tavaly ünnepelte pappá szentelésének 40. évfordulóját. Segédlelkészként Sepsiszentgyörgyön papi pályafutását kezdte, majd Marosvásárhelyen folytatta, aztán önálló plébános lett Csíkszentgyörgyön. Ezt követően 23 esztendőn keresztül székelyudvarhelyi főesperesként működött igen eredményesen, s immár hatodik éve kolozsvári plébánosként, illetve a kolozs-dobokai kerület főespereseként bizonyítja lelkipásztori és vezetői rátermettségét a Szent Mihály templom felelős papjaként. Ilyen minőségében támogatta jelentős mértékben, négy éven keresztül, az esztendőről esztendőre egyre nagyobb szabásúvá terebélyesedett Kolozsvári Magyar Napok nevű kulturális rendezvénysorozatot, mely jogos önbecsülésre ébresztette a korábban megfélemlített-megriadt kolozsvári magyarságot. Konkrétumokban is tetten érhető a támogatása: az Agapé étterem és szálloda révén vendégek népes seregének az elszállásolását és étkeztetését biztosította. Valahányszor szükség volt rá, a plébániához tartozó más ingatlanok helyiségeit is rendelkezésre bocsátotta. Mindjárt az első évben, megnyitotta az érdeklődők előtt a Szent Mihály templom tornyának a feljárati ajtaját, hogy a toronyból kitekintő kolozsváriak ezrei a magasból láthassák a kincses város lenyűgöző panorámáját, távlati perspektíváját.

A gyorsan múló időben azonban a teljesebb arckép megrajzolása kedvéért sok évvel korábbra is vissza kell itt és most tekintenünk. Kovács Sándor közösség-építő és a szó szoros értelmében templom-építő munkáját kell méltatnom elsősorban. Ő építtette a székelyudvarhelyi Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére szentelt templomot, Boldogfalván az új templomot és plébánia épületet, valamint a multifunkcionális közösségi házat, és köztudottan ő fejezte be a kolozsvári Szent István király oltalma alá helyezett korszerű istenházát is, a Dónát úton.

Valamennyi állomáshelyén lelki téren is figyelemreméltó munkát végzett. Nagyon fontos feladatának tartotta a hagyományos egyházi és nemzeti ünnepek precíz és mozgósító erejű megszervezését, népes elsőáldozások és bérmálások előkészítését és levezetését, a gondjaira bízott fiatal segédlelkészek hosszú sorának a sokrétű pasztorációs munkába való szakszerű bevezetését, ezzel párhuzamosan újabb papi hivatások ébresztését, valamint a különféle társadalmi és kulturális igényből született rendezvényeknek, nem utolsó sorban a kerületéhez tartozó plébániáknak és lelkipásztoraiknak az anyagi és erkölcsi megsegítését. A sok egyéb teljesítmény mellett külön is kiemelendő a mallersdorfi szegény ferences nővérek újraletelepítése a Küküllő menti városban, a Márton Áron Ifjúsági Ház létrehozása, a tanuló ifjúsággal, a helyi iskolákkal, a társadalmi szervezetekkel  és a polgári hatóságokkal kiépített gyümölcsöző kapcsolata. Tovább is sorolhatnám a megvalósításokat, ameyeknek a sora korántsem teljes, de átkapcsolok ide, a „kincses városba”. Kolozsvárra helyezése óta sokrétű tevékenysége mellett, hogy egyebeket ne említsek, sikerrel működteti a testi táplálékot és megpihenést kínáló Agapét mind a helyieknek, mind az átutazóknak, valóságos szellemi-lelki műhelyként pedig a nőszövetség Szentegyház-utcai dísztermét, amelyek magukért beszélnek.

Befejezésül egyházi lapból idézek egy rövid újsághírt: „XVI. Benedek pápa 2010-ben szentelte fel a spanyolországi Barcelonában az újkori világ egyik építészeti csodáját, az Antonio Gaudi által tervezett, időben 100 évig épült Sagrada Família (Szent Család) tiszteletére emelt templomot. A szentatya a világhírű Gaudit laudáló beszéde elején azt emelte ki, hogy: a Mester (aki egyébként 1926-ban meghalt), saját bevallása szerint, egész művészi pályája során, három könyvből inspirálódott: a nagy természet könyvéből, a Bibliából és a templomi liturgiából”. Hasonlósági alapon állítom: szerényebb méretekben ugyan, de ugyanezek a „könyvek” inspirálták eddigi munkássága során a ma kitüntetett, szépet szerető kolozsvári főpapot is, Kovács Sándort. Ad multos annos!

(Vasárnap, 2013/51–52)