Nemcsak az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium alapításának huszadik évfordulóját ünnepelték vasárnap a gyimesiek, hanem az új tanév kezdetét, egy új szakiskolai osztály indulását és a tornaterem elkészültét is. Az ünnepen több magyarországi egyházi- és világi elöljáró is részt vett.

Vasárnap fél tíztől a Komjáti templomnál fogadták a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium négyes ünnepére – az iskola huszadik évfordulójára, a tanévkezdésre, a tornaterem megáldására és az új szakiskolai osztály indítására – érkező vendégeket. Onnan lovakkal és szekeres fogatokkal vonultak a gimnázium udvarára, amely tíz óra után benépesedett az ünneplő szülőkkel, nagyszülőkkel, csángó és székely népviseletbe öltözött diákokkal. A vendégek Szent Erzsébetről hallhattak zenés, verses összeállítást az iskola diákjainak előadásában.

A kezdetekről

Az öregek jó tanácsát észben tartva – az először látogatott templomokban kért kívánságokat teljesíti a jó Isten – indult el a Szent földre 1994-ben Berszán Lajos atya. Az iskola alapítója útja során minden kegyhelyen ugyanazt kérte, hogy Gyimes-völgyének lehessen katolikus iskolája. Hazatérése után látta, hogy nem hagyták jóvá iskolaépítési kérésüket, emiatt felkereste az illetékes hatóságokat, akkor pedig már senki nem mondott neki nemet, így abban az évben a tanévet iskolaépület nélkül ugyan, de harmincas létszámmal elkezdhették. Azt követően – a sok jóakaratú ember segítségével – az elmúlt években megsokszorozódott a diákok száma, ahogyan a rendelkezésre álló épületeké, termeké is – elevenítette fel a kezdeteket az iskolaalapító a tanévnyitó szentmise előtt. Berszán atya megköszönte mindazok segítségét, akik hozzájárultak az eddigi építkezésekhez, fejlesztésekhez.

A teljesség megélésére nevelnek

A szentmisét celebráló Kiss-Rigó László szeged-csanádi egyházmegyés püspök prédikációjában kiemelte, a katolikus iskolák feladatai közé tartozik, hogy a felnövekvő nemzedéket az élet teljességének megélésére neveljék. A diákokat arra kérte, az iskola befejezte után is a tanultak szerint cselekedjenek. Az ünnepi szentmisét követően Grezsa István, a magyar miniszterelnöki hivatal munkatára tolmácsolta Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár szavait. Értékelte Berszán Lajos atya iskolaépítő tevékenységét, amely által magyarul tanulhatnak együtt a moldvai és gyimesi csángó, illetve a székely gyermekek is.

Megköszönték Berszán atya munkáját

Felszólalt Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár is, aki törekvései – iskolaalapító tevékenysége – miatt Bosco Szent Jánoshoz hasonlította Berszán Lajos atyát. Arra kérte a fiatalokat, hogy az iskolában tanultakat – a hitet, a kereszténységet, Krisztus követését – őrizzék meg, éljenek aszerint. Végezetül a község polgármestere, Tímár Zsombor László köszönte meg Berszán Lajos atya munkáját és az őt segítők felajánlásait, amelyek révén mostanra már egy korszerű intézménnyel gazdagabb a település.

Megáldották a tornatermet

A tornaterem épületét Soltész Miklós és Kiss-Rigó László nyitotta meg a nemzetszínű szalag elvágásával, majd az püspök kért áldást az épületre és használóira. A megnyitót követően az ünneplő közösség egy tornabemutatót és egy futballmérkőzést is megtekinthetett az eddig még sporttevékenységekre nem használt teremben.

Kömény Kamilla, Székelyhon,  2014.09.14.

Articol
Cu 250 de voturi pentru, Camera Deputaților a adoptat, în ziua de 18 februarie 2026, proiectul de lege, care trecuse deja prin Senat, prin care anul 2026 este declarat „Anul episcop Márton Áron”, marcând împlinirea a 130 de ani de la nașterea episcopului. (Sursă: Conferința Episcopilor din România)
Articol
Prin Miercurea Cenușii intrăm în timpul sfânt al Postului Mare. Acest timp ne cheamă, în fiecare an, să contemplăm cu profunzime pătimirea, moartea și învierea lui Isus Cristos, misterul răscumpărării noastre. Nu comemorăm doar un eveniment istoric, ci iubirea cu care Dumnezeu a mers pentru noi până la moartea pe cruce.
Articol
Postul Mare este timpul în care Biserica, prin grijă maternă, ne invită să repunem misterul lui Dumnezeu în centrul vieţii noastre, aşa încât credinţa noastră să-şi recapete elanul şi inima să nu se piardă în neliniştile şi distragerile de fiecare zi.