Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!

A karácsony a család ünnepe. Ilyenkor még a szétszóródott családtagok is hazajönnek. A karácsonyfa tövében ott találjuk a teljes Szentcsaládot a Kis Jézus körül. Együtt fohászkodunk: „Jézus, Mária, József! Nektek ajánljuk szívünket és lelkünket!”

Kérem Kedves Híveimet, hogy ne a sajtóra, ne állítólagos ellenőrizhetetlen magán kinyilatkoztatásokra stb. hallgassanak, hanem úgy, ahogy azt a keresztségi fogadásban, nevünkben ígérték keresztszüleink, a bérmáláskor – már mi magunk – tudatosan megismételtük, hogy a Katolikus Egyház tanítását követjük. Az Úr Jézus mennybemenetelkor nem adott Szent Apostolai kezébe kis katekizmust, hanem élő Egyházat alapított, rábízta az Örök Élet igéinek hirdetését: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” (Lk 10,16) Elküldte a Szentlelket, aki „elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn 16,13) Ezért mi, öntudatos katolikusok, csak Anyaszentegyházunk hivatalos tanítására hallgatunk, és azt követjük.

Isten szeretetből teremtette az embert. Férfinak és nőnek teremtette. Bensőséges közösségre hívta meg őket: „hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6). A Teremtő a házasságot azért alapította, hogy a házastársak közösségét és javát előmozdítsa és gyermekeket nemzenek és neveljenek. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, miként Jézus Krisztus ezt megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9).

Az áteredő bűn következtében nagyon fenyegeti a házasságot a széthúzás és a hűtlenség. Ezért közvetíti a házasság szent-sége a kitartáshoz szükséges kegyelemet. A szentségi házasság Krisztusnak az Egyház iránti jegyesi szerelmének a jele: „Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat” (Ef 5,25).

Az Anyaszentegyház Jézus Krisztus Titokzatos Teste. A család „megmutatja és megvalósítja az Egyháznak, mint Isten családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi (általános) pap-ságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye.” Ezért nevezzük a keresztény csalá-dot családegyháznak is. Ha azt akarjuk, hogy Isten segítségével fennmaradjon Egyházunk, népünk Erdély földjén is, akkor vállaljátok a keresztény családegyházat is a szentségi házasság kegyelemközvetítő erejében bízva.

Sajnos, sok testvérünk kényszerül kül-földön dolgozni, hogy eltartsa a családot. Emiatt gyakran megszakad a házastársi élet egysége. A hazalátogatás nem biztosítja a család megmaradását… Megoldás lehetne, hogy – amint javul az anyagi helyzet – jöjjenek haza a vendégmunkán levő családtagok, s a család hordozza együtt az élet keresztjét. A gyermekek családban nőjenek fel. A házasság azért szentség, hogy a szentségi kegyelem erősítse a házastársakat, a szülőket és a gyermekeket a keresztény hit megélésében, a családegyház tanúságtételében.

Kegyelemteljes Karácsonyi ünnepeket és

áldott, boldog újesztendőt kívánok Főtisztelendő Testvéreimnek,

kedves Híveimnek

és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2017. Karácsonyán, Urunk Születése főünnepén

† György s.k.

                                                                                                      érsek

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.