(részletek PÁDUAI SZENT ANTAL IMAKÖNYVből)

Ó, lélek! Ha Istent bírod, tied a legnagyobb boldogság, a legnagyobb kincs! Ha Isten a tied, mi hiányzik neked? Ha Ő a tied, minden a tied. Ő az, aki ki tud elégíteni igazán. Nélküle minden más, amit bírhatsz, olyan, mint a semmi. Ezért legyen mindig Isten a szívedben!

Az isteni törvény megtartása nincs nehézségek híján, s nyilvánvalóan erőfeszítéssel jár. Jézus szavai szerint a mennyek országába az erőszakosak jutnak, vagyis azok, akik magukat nem kímélik, s készek áldozatot hozni üdvösségünkért.

Ha Istent szereted, még fájdalmaid is megédesülnek.

Ha énedet megfegyelmezed, Krisztus szemei újból áttetsző tisztaságúnak látják lelkedet, és méltó leszel Isten országára.

Ha tépáz a kísértések vihara, a munkában keressünk menedéket, dolgozzunk, míg csak el nem fáradunk.

A valóban áldozatos ember mások bűneit is lelkére veszi, és az Úr Jézushoz hasonlóan bánkódik miattuk.

Aki csupán az emberek kedvéért, a külszín miatt cselekszik jót, ne számítson mennyei jutalomra.

Az igazán alázatos ember nem válogatós: elfogad jót is, rosszat is egyaránt Isten kezéből.

Isten előtt kedves a másokkal közösen végzett imádság, mely a szentek egyességének egyik legbájosabb virága.

A lélek tisztasága ugyanannyit ér, mint a szeretet. A tisztaság edzi tűzállóvá a szeretetet, s a szeretet hevíti fehérizzadásig a szívet.

Miként türelem kell ahhoz, hogy egyik betűt írjuk a másik után, míg a fehér papír megtelik írással -, éppúgy az erények megszerzéséhez is nélkülözhetetlen a türelem.

Jézus a megtestesült szeretet. Ha igazán ismerjük őt, képtelenség őt viszont nem szeretni. Csak az nem szereti, aki nem ismeri.

Az erény megszerzésének módja nem az, hogy feltűnően nehéz dolgokat vigyünk végbe, hanem az, hogy azt teljesítsük, ami az Úr tetszésével találkozik.

Míg hibáink útvesszőiben tévelygünk, kilátástalan dolog majd erről, majd arról az erényről álmodozni. Hogy az erényes élet magaslatára eljussunk, szokásos hibáinktól egymás után meg kell szabadulnunk.

Az Úr Jézus nem önkezével szegezte magát a keresztfára, nem sajátkezűleg a töviskoszorút a fejére, a szegeket sem önmaga verte kezébe, lábába. Mindezt gonosz emberek művelték -, ő pedig békével és megadással tűrte… Ez a mi teendőnk is. Ha Krisztusnak tetszeni akarunk, a ragályos betegségnél is jobban óvakodjunk szent kegyelmeink elfecsérlésétől.

Ha iszol, ajánld fel italodat annak, aki a keresztfán szomjúhozva meghalt -, ha eszel, kínáld fel ételedet annak, aki a pusztában böjtölt. Ezek a felajánlásaid kedvesek Isten előtt.

Aki szereti Istent, megtartja törvényeit.

Az ember nem fogja fel, mekkora kár egyetlen isteni sugallat elmulasztása, mégha az jelentéktelennek is látszik.

A tökéletesség egyenes arányban áll a becsületességgel és a felelősségérzettel.

Hogy elbizakodott testvéreinket jó útra téríthessük, alázatosaknak kell lennünk, és illik nyugodtan fogadnunk, ha netán mások kevésbe vesznek.

Az ember, akit Isten alkotott visszatér a föld porába. Mik vagyunk az Úr szemében? Parány homokszemek.

Ha felajánlottuk magunkat Istennek, már ne mi keressük a szenvedéseket, hanem várjuk meg, mit mér ránk az Úr. Ha ő választja ki a nekünk szánt kereszteket, meg is áldja azokat.

Kapcsolódó:

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.