Márton Áron nyomában | Roman Catholic Archdiocese Alba Iulia

Az első Márton Áron zarándoklat résztvevői egybehangzóan lelkesen, valósággal átszellemülten meséltek élményeikről a kolozsvári rövid pihenő alatt. Ötvenen vállalták július 4–7. között az utat, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők jobban megismerjék Márton Áront, az embert, a püspököt, a tanítót, a szellem emberét. Ezért a zarándokok felkeresték a nagy püspök életének főbb állomásait: a szülőfalut, a kápláni és plébánosi szolgálat néhány helyszínét, püspökké szentelésének templomát, a börtönévek leghírhedtebb helyszínét, a püspöki székhelyet és végső nyughelyét.

Találkoztak is néhány egykori közvetlen munkatársával, az utazás során pedig vezetőjük, a boldoggá avatási ügy posztulátora, Kovács Gergely beszélt az életút egyes állomásairól és azok jelentőségéről, felolvasta egyes jelentős beszédeit, illetve a rá emlékezők vallomásait. Az utat ugyanakkor áthatotta az elmélyült közös imádság, a napi szentmise. Ehhez nem egy zarándok saját fogadalmakat csatolt, Demeter Zsuzsa elmondta például, ő három külön fogadalommal indult az útra, amely egyben személyes alázatútja is volt, amikor kiemelten próbált mások szolgálatára lenni. Volt kinek segíteni, hiszen a zarándokok közt észrevétlen „megbújt” két gyengén látó is, akiket társaik mindvégig úgy kalauzoltak, hogy azok ne érezzék hátrányban magukat. Az út nem kirándulás, hanem zarándoklat volt, ezt a legfiatalabbtól, a kisiskolástól a legidősebbig, a kilencvenes éveit taposó Fazekas Gergelyig mindenki megértette és megélte. A csapatot szervező Ferencz Kornélia a zarándokok fegyelmezettségét, elszántságát, nyitottságát dicsérte. A csapat július 4-én Csíksomlyóról indult, Csíkpálfalván megnézte azt a templomot, amelyet még Áron püspök szentelt fel, Csíkdánfalván találkoztak a püspök egykori titkárával, Bara Ferenc főesperessel, majd a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson a múzeumot Lázár Csilla értő kalauzolásával tekitnették meg. Megálltak Ditróban, Márton Áron első kápláni helyén, majd Gyergyószentmiklóson, ahol káplán és hittanár volt, Nyárádszeredában pedig az egykori munkatárs, Csíki Dénes plébános mesélt a nagy püspökről. Másnap, július 5-én Marosvásárhelyen Júlia testvérrel, az idős püspök ápolójával találkoztak, és Máramarossziget felé indultak tovább: börtönlátogatás és szentmise várta ott őket. A megrázó bönrtönélményt enyhítette, hogy itt Jakubinyi György érsek fogadta és kalauzolta őket, együtt is vacsorázott a zarándokokkal, akiknek ez a nap nagy élményt jelentett. Ezt követő napon, július 6-án egy kis dési megállás után érkeztek Kolozsvárra a zarándokok, ahol ünnepi szentmisén vettek részt, Kovács Sándor megható személyes élményeket osztott meg velük, és a kisbácsi kórus teljes létszámban igen kedves énekmeglepetéssel szolgált, ami emlékezetessé tette az egykori püspökszentelés helyszínének meglátogatását. Az utolsó nap, július 7-én a püspöki székhelyen töltötte a csoport, a székesegyházban Horváth István mutatta be a szentmisét, majd Hegedüs Enikő kalauzolásával megnézték a Márton Áron-kiállítást a csonkatoronyban, ott mondták el közösen az Úrangyala imát, majd a püspöki kápolna, a püspöki palota udvarán a nemrég megáldott szobor megtekintése következett, itt a magyarországi Jánosi együttes székely (csíki) keservese megríkatta a résztvevőket. A kriptában meghatottan imádkoztak nemcsak a nagy püspökért, de minden itt nyugvóért, a mártírjainkért. A papi szemináriumban a kispapok lelki vezetője, Koncsag László fogadta őket és mesélt nekik. Ebéd után Nagygalambfalva felé indultak haza, ott meglátogatták az idős korát itt töltő Borbély Gábor egykori csíki főesperest, s estére élményekkel, lelki útravalóval gazdagon érkeztek Csíksomlyóra.

Az élménybeszámolókat hallgatva, a lelkesült zarándokokat látva csak azt kívánhatjuk, az első Márton Áron zarándoklatot kövesse más helységből másik is, hogy ne csak hivatkozzunk Márton Áronra, hanem példája áthassa, átformálja a maiak életét is.

Bodó Márta, Vasárnap