Marosújváron római sóbánya volt, majd a római visszavonulás után a bánya megszűnt, mocsaras területté változott, vadászterület lett. 1202-ben említik először Vyuar néven. Vára már a 13. században állt. Felsőújvár a középkorban több birtokost cserélt. Az 1790-es években megindult a sóbányászat, telepeseket hoztak, valamint cseh, lengyel, német és román bányászokat. Fakápolnát építettek, és Felvincről látták el a hívek lelki igényeit egészen 1880-ig. A templomot 1819-ben építették a sóbánya akkori kamaraispánjai segítségével. 1880 és 1899 között Marosújvár segédlelkészi státusban szerepel. 1899-ben Marosújvár önálló egyházközséggé szerveződött, első plébánosa Magó Mihály volt. 1876-tól létezett királyi iskola, tanítója egyben a kántor volt. Nagy jelentőségű renoválást 1975-ben kezdtek el Faragó Ferenc plébános idejében, a templomot teljesen felújították, úgyszintén a plébániát, majd a maroscsesztvei templomot. 1984-től Marosújvár látja el Felvincet.
Maroscsesztvében a reformációt követő időkben, a 18. századtól a Mikes gr. családi kriptakápolnában indult el a katolikus élet.
Postacím:
515700 – Ocna Mureș, str. Nicolae Iorga, nr. 14., jud. Alba
Tel.:
0771-033.606
Szolgálatot teljesít
Örökös szentségimádási nap: február 8.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.
Cikk
2026. április 18-án a székesegyházban de. 11 órától bemutatott ünnepi szentmise keretében főegyházmegyénk számára diakónussá szentelem a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet három V. éves akolitusát.
(Részlet a IV. / 2026. számú körlevélből)