Vágás

A 14. században a három falu (Béta, Dobó, Vágás) anyaegyháza Dobó volt. Dobó és Vágás annyira összeépült, hogy látszatra egy települést alkotnak. A vágási plébánia eredetéről az 1903-as sematizmus úgy nyilatkozik, hogy „erecta anta annum 1654.” A szomszéd völgyben elterülő Béta Vágás filiája. A reformáció idejében a falu egy része áttért az új hitre s a templom is a reformátusokélett, majd 1630-ban Brandenburgi Katalin visszaadja a katolikusoknak. Ennek a templomnak a helyére épül 1843–1851 között a ma is látható templom, Szent Ilona tiszteletére. A korábbi templom keresztelő Szent János nevét viselte. Az elmúlt századok folyamán egyházközség hívei tanúságot tettek hitükről és az egyházhoz való hűségükről. 1974-ben teljesült a bétaiak vágya: saját templomot kaptak. A vágási templomba való eljutás főleg télen okozott gondot a bétaiaknak. Székely Gergely plébános, nem törődve a kommunista hatalom sokszori zaklatásával, 1974-ben a hívek önzetlen segítségével templomot építtetett Jézus Szíve tiszteletére. Az 1989-es rendszerváltás után nagyon sokan elhagyták szülőföldjüket, részben dolgozni mentek Magyarországra, de többen ki is telepedtek.